Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - Gégebetegségek
206 Müller, pangásnál, pl. a mellkas felső nyílásának daganatainál. Az urticaria is, ha a garat és gége nyálkahártyáját támadja meg, a gége hirtelen beálló vasomotoros oedemáját és ezáltal légszomjat okoz. Ugyanez áll a QuiNCKE-féle angioneurotikus cedemáról, amely bántalom a legkülönbözőbb testrészek, pl. a kéz, egy egész végtag, valamely arcfél, vagy a nyelv és gégebemenet hirtelen fejlődő és többnyire ismét gyorsan eltűnő, halvány, fájdalmatlan, oedemás duzzanataiban nyilvánul. Gyakoribb azonban a gyuladásos oedema, a laryngitis submucosa acuta, amely a gégének és környezetének minden lehető fekélyes és gyuladásos folyamatához, így a gégerákhoz és a késői bujakóros fekélyekhez és, inkább subacut alakban, gümős fekélyződésekhez is társulhat. Streptococcus-fertőzések gégeorbáncot és vele rokon heveny phlegmonét hozhatnak létre. Idegen testek is lehetnek veszélyes heveny gégeduzzanatok okai. A gyógykezelés a nyakra alkalmazott jégtömlővel vagy piócákkal megkísérelheti a kezdődő gyuladásos duzzanat leküzdését; ha ez azonban életveszélyessé válik és a beteget megfulás fenyegeti, a lehető leggyorsabban tracheotomiát kell végeznünk. Perichondritis laryngea, porchártyagyuladás, létrejöhet a gége minden porcán. Többnyire fekélyes folyamatokhoz csatlakozik. amelyek a porchártyáig nyomulnak és ezt is megtámadják. Ha a perichondrium szétroncsol- tátik vagy genyedés leemeli azt a porcról, ez utóbbi elveszti tápláló borítékát és elhal. Az elhalt porcdarab ezután genyűrben fekszik, és ha a beteg nem köhögi ki vagy sebészileg el nem távo- lítjuk, állandóan genyedő sipolyok jöhetnek létre. A perichondritis leggyakrabban gégegümőkór kíséretében fejlődik és ilyenkor többnyire az arytaenoid-porcon ; a kannaporctájék a gégetükri képben körteszerűleg duzzadt, piros és mivel a kannaporc a gyuladás miatt többé nem mozgatható, a megfelelő hangszalag mozdulatlan marad. A perichondritis bujakóros és rákos fekélyek kíséretében, továbbá különösen rosszindulatú alakban, typhus és variola compli- eatiójaként fordul elő. Az utóbbi esetekben néha a pajzs- vagy gyűrűporc nagy darabja elhalhat, és hosszantartó genvedések, valamint az elhalt porc eltávolodása után a gége váza összeesik. Ennek következménye nemcsak a hang állandó elvesztése, hanem a gégelumen nagyfokú szűkülete is, ami többnyire trachealis canule állandó viselésére kényszerít. A perichondritis kezdetben heves iájdalomban nyilvánul, •4. ábra. Gégevizenyő és a bal hangszalag gümős fekélvződése.
