Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - Gégebetegségek
.4 légzőszervek betegségei. 205 légzése, ami némely foglalkozásnál előfordul (molnárok, centien tmun- kások, dohánygyári munkásnők stb.). Különösen gyakran található idült laryngitis az iszákosoknál, többnyire idült garathuruttal combi- nálva. A betegség a nyakban támadó kaparásérzésben nyilvánul, amely köhögést és krákogást okoz ; főtünet azonban a hangképzés makacsul fennálló zavara, a betegek hangja elvesztette csengését, rekedt és fátyolozott. A gégetükörrel végzett vizsgálat azt mutatja, hogy a folyamat többnyire a hátsó gégefalon, a regio interarytsenoideán kezdődik és itt a nyálkahártya pírját és duzzanatát okozza. De az álhangszalagok, a gégefedő, valamint a hangszalagok is résztvehetnek az idült gyula- dásban és megvastagodásban. A hangszalagok ilyenkor nem tiszta fehérek, hanem piszkos szürkéspirosak, megvastagodottak és lekerekítettek. A gégenyálkahártya azon részein, amelyeket laphám fed, tehát a regio interarytsenoideán és a hangszalagokon, különösen ezek leghátsó szakaszaiban, néha a hám vastagodása és papillaris burjánzása jön létre úgy, hogy a nyálkahártya bőrszerű külemet vesz fel és szabálytalanul dudorosnak látszik. Ezen pachydermia laryngis különösen a hangszalagok hátsó szakaszain fejlődik, amelyeket a kannaporcok processus vocales-ei alkotnak (glottis cartilaginea). A porc csúcsa megvastagodott és elődomborodik, medián-felszíne pedig gyakran kagylószerűen bemélyed és az egyik kannaporc megvastagodása a hangképzésnél a másiknak bemélyedésébe illeszkedik. A pachydermia nevezetesen potatoroknál fordul elő és egyes esetekben gümős vagy rákos megbetegedésekkel való összetévesztésre vezethet. Ha lassan fejlődő rekedtségnél nem mindkét hangszalag, hanem csak az egyik piros és duzzadt, többnyire nem idült laryngitis forog fenn, hanem komolyabb bántalom, gümő-, bujakór vagy rák. A gyógykezelés idült laryngitisnél szüntesse meg mindenekelőtt a bántalom alapjául szolgáló ártalmakat : egy esetleges orrbántalmat kezeljünk, a dohányzást, ivást, a túlságos hangos beszédet, a poros vagy vegyileg izgató levegőben való tartózkodást tiltsuk el. 1-—5% lapisohlattal való ecsetelések, minden 2—6. napon ismételve, vagy 10% tanninglycerinoldat vagy jódkáliumoldat (Jodi puri 05. Kalii jodati 0-5, Glycerini 25-0) kedvezően hatnak, épígy porlasztott emsi (lipiki, bikszádi. Ford.) vízzel való inhalatiók. Jobbmódú betegeknél ajánlatos egy emsi, sodeni, reichenhalli (szolyvai, bikszádi, bártfai, köröndi. Ford.) kúra vagy kénesfürdők használata. Gégevizenyő. (Oedema glottidis.) Ezen elnevezéssel a gégebemenet, tehát az epiglottis, az aryepiglotticus redők, a kannaporctájék és az álhangszalagok vizenyős duzzadását illetjük, amely többnyire meglehetős gyorsan szokott kifejlődni és gyakran oly jelentékeny, hogy súlyos légszomj és fuladás veszélye jön létre. Az oedema glottidis általános vízkóros duzzadás részjelenségeként állhat be, nevezetesen vesegyuladásnál vagy erős nyaki vér
