Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
2 Romberg, tana csak akkor 1 alált, amidőn Pasteur megismertette a hasadó gombáknak mélyreható hatását az erjedésnél és rothadásnál és a midőn Lister, a PASTEUR-féle felfedezésekből kiindulva, karbolsavval támadta meg a hasadó gombáknak a friss sebekben való fejlődését és így az anti- septikusan dolgozó operativ sebészet azelőtt nem is sejtett eredményeinek mutatta meg az útját. Hüter és Klebs különös buzgalommal bizonyították a mikroorganismusok fontosságát. Mikor azután Obermeier 1873-ban a recurrensbetegek vérében felfedezte a spirillumokat és biztonsággal kimutatta pathogen jelentőségüket, Vjrchow, az orvostudomány nagymestere is megváltoztatta azelőtt tagadó álláspontját és a mikroorganismusok- nak a heveny fertőző betegségeknél való szerepéről kitűnő, még ma is érvényes leírást adott. Mindezek dacára még mindig elég homályos maradt a mikroorganismusok és betegségek közti viszonylat. Hiányzott az emberi infectiók túlnyomó részére nézve a kórokozók kimutatása. A mikroorganismusok anilin-színekkel való distinct festésének sikerülte (Weigert 1875) egymagában véve nem mozdíthatta volna elő az ezen irányú ismereteket. Koch RoBERT-nek, akkor még wollsteini körorvosnak munkálatai eredményezték ekkor a legnagyobb haladást. Kocn-nak a baktériumok tiszta tenyésztése sikerült. Ezen idegen csíroktól ment mikroorganis- musokon kimutatta, hogy bizonyos mikroorganismusok mindig egy bizonyos betegséget idéznek elő, hogy ezen betegségre nezve specifikusak és hogy egy kórokozó mikro organismus másneműbe sohasem vihető át. Koch alapította meg a kórokozók kinyomozására vonatkozó mcthodikát. Valamely mikroorganismus szerinte csak akkor ismerhető cl specifikusan pathogénnek, ha rendszeresen kimutatható a megbetegedett részekben és tiszta tenyészetével ugyanazon betegséget sikerül előidézni. 1876-ban jelent meg Koch első közleménye a lépfene bacillu- /sokra vonatkozólag, 1878-ban következtek korszakalkotó vizsgálatai a sebiertőző betegségekre nézve és azután gyors egymásutánban a pathogen csírok nagy részének kimutatása részben általa, részben tanítványai által vagy az ő methodikája segélyével: hogy csak a legfontosabbakat említsük, az Eberth által felfedezett typhusbacillus kimutatása Gaffky által (188-2), a tuberculosisbacillusé és a Loeffler által felfedezett diphtheria- bacilíusé (1882), a cholerabacillusé (1883), a FRAENKEL-féle pneumonia- diplococcusé(1886), a Nicolaier által 1885-ben kimutatott és Kitasato által 1889-ben tisztán tenyésztetl tctanusbacillus megállapítása, az influenza- bacillusé Pfeiffer által (1892), a pestisbacillusé Yersin és Kitasato által (1894). Hogy legalacsonyabb rendű állati szervezetek is szerepelhetnek mint kórokozók, azt Laveran (1880), Marchiafava és Celli (1883) mutatta ki. Habár eddig a fertőzés ezen módja csak a maláriára és néhány bélbetegségre nézve van kétségtelenül megállapítva, ismereteinknek talán épp ezen terrénuma fog még jelentékenyen szélesbülni. Számos kórokozó felfedezése, életfeltételeik megállapításának és az emberi testen kívül való kimutatásuknak lehetősége igen alaposan megváltoztatta mindenekelőtt arra vonatkozó felfogásunkat, hogy mily utakon terjed tova valamely fertőző betcysécj. Azelőtt a fertőző betegségek beosztattak contagiosusakra, melyek bizonyos helyekhez kötve azoknak lakóit támadják meg, emberről emberre azonban direkt át nem vihetők. A ragályos betegségek példányképeül a heveny exanthemák (vörheny,
