Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá

munkáló erők első sorban nem ezekkel az érdekekkel gondolnak, hanem a fajéival s még közvetlenebbül egy oly társadalmi szervezet egészen különböző érdekeivel, mely teljesen más feltételeknek van alávetve és igen-igen sokkal hosszabb életű.

Ez utóbbi érdekek bármikor nem csupán a bármely osztályhoz tartozó egyén érdekeinél nagyobbak, hanem nagyobbak bármely egyes nemzedék összes egyéneinek érdekeinél is. Sőt látni fogjuk, hogy olykor egész sor nemzedék összes egyéneinek érdekénél is nagyobb. És a haladó fejlődésben az evolucziós tudomány egyik legelső elve, hogy mindig e nagyobb érdekeknek kell döntőknek lenniök. A sarkalatos tény tehát, melylyel haladó társadalmainkban szemben állunk, ez:

A társadalmi szervezet érdekei és az azt alkotó egyének érdekei bármely időben tényleg ellentétesek; azokat kibékíteni sohasem lehet, minthogy azok lényegileg és természetüknél fogva kibékíthetetlenek.

Ezen egyszerű tény felismerésének nagy horderejű következményei nvilvánvalókká lesznek, a mint tovább haladtunkban az evolucziós tudomány tanítását a társadalomra alkalmazzuk. Forradalmi jelentősége azonban közvetlenül szembeszökik. Ha a haladó társadalom egészének érdekei és az azt bármikor alkotó egyénekéi természetüknél fogva kibékithetlenek : nyilvánvaló, hogy azokban a társadalmakban a józan ész a szükségkép uralkodó létfeltételekhez az egyénekre nézve sohasem adhatja egyetemes jóváhagyását. S ezzel az egész társadalmi fejlődés kérdése új szempontból tárul elénk. Mintegy az emberi történelem nagy forgatagának közepében állunk, honnan belátjuk, miért kell az erkölcsfilozófia mindama rendszereinek, melyek az ember társadalmi viselkedésének a józan

A HALADÁS FELTÉTELEIT A JÓZAN ÉSZ NEM HAGYJA JÓVÁ. 79