Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
80 HARMADIK FEJEZET. ész által való jóváhagyását a dolgok természetében vélték feltalálni — meddőn körbe-körbe gyűrűzniük. Mivel képtelen feladatra vállalkoztak. A XIX. század tudományát átalakított evolucziós tantételeknek első nagy tanítása az, hogy ily jóváhagyás nem lehetséges. A bölcselet annyira különböző törekvéseit és módszereit a görög szellemnek Thalésszel való első ébredésétől Sokrates, Plato és Zeno speculatióikig, Seneca és Marcus Aureliustól Spinoza, Kant, Fichte, Hegel s Comte rendszereiig, valamint Hobbes, Locke, Hume, Bentham, a Mill-ek és Herbert Spencer utilitarizmusá- ban is állandóan egy gyakorlati czél fűzi egybe : a dolgok természetében fedezni fel az egyéni magaviselet észszerű szentesítését. Lewes Gy. Henrik észreveszi ugyan a bölcselet folytonos kudarczát az emberi lét főkérdéseinek megfejtése körül, csakhogy ő ezt az eredményt a Comte Ágoston nevével összeforrott pozitivista módszer hiányának tudja be. Ám úgy látszik, hogy mindenféle módszer és rendszer, mely az embernek a haladó társadalomban való egyéni magaviseletére a józan ész jóváhagyását a dolgok természetében keresi, meddőségre van kárhoztatva. Annyiban valamennyi nem tudományos, hogy olyat próbálnak, a mi a lét alapfeltételeinél fogva lehetetlen. A pozitivista rendszer csődje nem kevésbbé, mint a többié, s annál inkább, mivel pozitív, nyilván szintén bizonyos. Az átalakító tény, melylyel a XIX. század tudományos fejlődése bennünket szembe állított, ez: — Minthogy az egyén és a társadalmi szervezet érdeke ellentétes, s minthogy az utóbbinak mindig uralkodónak kell lennie: az egyéni józan ész sohasem hagyhatja jóvá a magaviseletét oly társadalomban, melyben a
