Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
78 HARMADIK FEJEZET. a többség és kisebbség szókat: de teljesen elfogulatlan embernek nehéz volna meggyőző okot találnia, melynél fogva helyeslését még a társadalmi kérdés ily szélső felfogásától is megtagadja. Az emberi társadalom kérdésének rendkívüli természete tehát kezd lassankint kibontakozni. Úgy találjuk, hogy az ember folytonosan fölfelé halad, haladása egész nagyságát felfogni a képzelet szinte nem is bírja. Attól fogva, mikor még a vadállatok versenytársa volt, a fejlődés oly fokát érte el, hol már a további fejlődés lehetőségének ő maga sem képes határt szabni és honnan nyilván még magasabb rendeltetés felé halad. 0 ezt az utat a legszigorúbb feltételek közt tette meg, melyekkel az átlagra nézve — jutalmául a visszaesés törvénye ellen való szüntelen ellentállás- nak — folytonos vetélkedés, erőlködés és önfeláldozás járt együtt és igen sokaknak elbukása és szenvedése. E fejlődésben esze vezető tényező volt és szükségképp az is marad; mégis, megengedve, a minthogy nyilván meg is kell engednünk, annak a lehetőségét, hogy a haladását eredményezett feltételek érvénye megszűnjék: e feltételek sohasem bírhatják a józan ész egyetemes jóváhagyását. Nem bírták azt története egyetlen szakában sem és most sem bírják, a mai kor legfelsőbb művelődései közepette sem. íme tehát egy alapvető elv emelkedik ki a szemhatár fölé, melyen a történelemben végbement társadalmi fejlődés alapszik és mely mai művelődésünkben egyre gyorsulva érvényesül. Az az elv, hogy e fejlődésben az egyén érdeke nem azonos ama társadalmi szervezetével, a melyhez tartozik. A józan ész az egyént <ísak arra taníthatja, hogy ránézve a jelen és abban saját érdekei a legfontosabbak. Ám a haladásunkat
