Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá

A HALADÁS FELTÉTELEIT A JÓZAN ÉSZ NEM HAGYJA JÓVÁ. 73

tekintsünk. Az ő véleménye a társadalom állapotáról — ne feledjük — nem valamely elmúlt és távoli időszakra vonatkozik, hanem a mai legmagasabbrendű czivilizáczió társadalmára az emberi haladás eddig elért legmagasabb fokán. E nézet jelentősége megfontolt Ítélet arra nézve, hogy a mai előrehaladt társadalomban az életfeltételek a néptömegek részéről nem tarthatnak számot a józanész jóváhagyására.

Ha pedig a tényékhez fordulunk, melyekre az ily ítélet alapítható, azokban sem lelünk okot arra a föltevésre, mintha ez az ítélet igazolatlan volna. A londoni nép állapotáról Booth Károly és társai által nem régiben végzett statisztikai kutatások hosszú sora bármely egyéb tudományos műnél meggyőzőbben derítette fel azt, a mi művelődésünk egy ily középpontjában a tömegek életének talán legnevezetesebb oldala: t. i., hogy a népesség roppant százaléka idült szegénységben él. A népességnek „szegénységben“ talált része, e vizsgálódások szerint, egész Londonra nézve 30'7°/o- Jól értsük meg, hogy e nagy százalékba a „rendesen alkalmazott és tisztességesen fizetett munkásosztály“ nincs beszámítva. Daczára a világ leggazdagabb városában felhalmozódott óriási gazdagságnak, az összes közép- és felsőosztály a népességnek csak 17'8%-át teszi. A becsléskor, természetesen, a gazdag kerületeket is egy kalap alá fogták a szegényekkel ; csakhogy van vagy 37 oly kerület — mindegyik 30,000 léleknél népesebb s összesen 1.179,000 lelket számláló — hol a szegények száma semmiesetre sem kevesebb 400/<rnál, sőt némelyikben a 60%-t is megüti.1 Lehetetlen e testes kötetek tanul1 A nép munkája és élete: London. Kiadta Booth Károly, 1891. II. 1. r. II. fej.