Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá

72

HARMADIK FEJEZET.

szabad tért és szabad mozgást kedvenczei, az erősek számára“.1 Az az állapot, melyet a franczia röviden la misére-nek nevez, melyben az őszinte, becsületes, kitartó iparkodás kilátása : sikertelen küzdelem az éhséggel, melynek vége egy szegényes sír, — szerinte állandó sorsa művelődésünk közepette a néptömegek nagy részének. Azt mondja: „A ki minden nagy ipari középpont népességének állapotát ismeri, akár itt, akár más országban, tudhatja, hogy e lakosság nagy és egyre növekvő tömegén a nyomor uralkodik. Nem tartom magamat emberbarátnak és irtózom az érzelgős szónoklat minden fajtájától; csupán természettudós módjára a tényekkel igyekszem számolni, melyek némileg a saját tudományom körébe vágnak, s melyeket bőséges tanúvallomás tesz nyilvánvalóvá és kétségtelen igazságnak tartom, hogy az iparűző Európán végig nincs egyetlen nagy gyárváros, melyben nagy néptömeg ne volna az imént leírt állapotban s melyben ne volna egy még nagyobb tömeg, mely a társadalmi posvány legszélén élve, minden perczben bele zuhanhat, mihelyt termelésével szemben a kereslet egy perezre megszűnik. S a nép szaporodtával, az örvénybe zuhantak tömege s a lejtőn lefelé siklóké szüntelen növekszik“.1 2

Itt nem fanatikus beszédjét halljuk, hanem az angol természettudomány vezetőjének érett, megfontolt véleményét, ki, talán egész életében, bármely kortársánál inkább, legfőbb czéljául azt tűzte ki, tartalmas munkájával oda igyekezett bennünket emelni, hogy minden dolgot egyedül a józan ész szempontjából

1 U. o. 24. 1.

2 U. o. 32., 33. 1