Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
az új-zélandi maori vagy Ausztrália őslakója, aligha fogja a józan észszel összeférőnek találni. Ugyané következtetésre más úton is juthatni, noha ott az nem annyira nyilvánvaló. A lét feltételei nem bírhatták a józan ész jóváhagyását a nép nagy tömege részéről, ama sokátartó időszakban, míg a társadalmak a körülmények nyomása alatt katonai szervezetben éltek. Minden ily társadalom egyik elkerülhetetlen vonása a hatalmas arisztokrácziák kifejlődése volt, s az autokrata osztályoké, melyek hatalomban és bőségben éltek, a leigázott népet lenézve és elnyomva. Az nem felelet, hogy az ily társadalmak koruk természetes fejleményei voltak, s hogy ha akadt volna nem így szervezett társadalom, annak erősebb vétélytársaival szemben pusztulnia kellett volna. Aligha hányhatunk szemet ama tény előtt, hogy a társadalom éppen élő tagjai a jövendővel édeskeveset törődtek, s hogy a nép nagy tömege — mely a katonai szervezet által létrehozott uralkodó osztály által leigázva élt és szenvedett — a társadalom, sőt a faj jövője iránt is, teljesen közönyös volt, ha azt a saját elnyomott állapotának tényleges és keserves terheivel egybevetette. Ha végre korunk legfejlettebb és legelőrehala- dottabb társadalmát vizsgáljuk és a néptömegek létfeltételeit illetőleg ugyanazt kérdezzük : megdöbbentő, hogy itt is hasonló következtetésre kell jutnunk. A létfeltételek az azokat alkotó egyének túlnyomó többsége részéről nyilván még ily közösségekben sem tarthatnak számot az ész jóváhagyására. Ha a társadalom kényelmes fictióit félretolva, az élet lényeges feltételeit a magunk czivilizácziója közepette a maguk meztelenségében vizsgáljuk, megláthatjuk a meztelen A HALADÁS FELTÉTELEIT A JÓZAN ÉSZ NEM HAGYJA JÓVÁ. 67
