Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
68 HARMADIK FEJEZET. igazságot. Ne feledjük, hogy a józan ész jóváhagyásáról van szó; annak pedig e kérdésben csakis a jelenvalóra lehet gondja és arra, hogy ezt minél jobban kihasználjuk. A lét uralkodó feltételei tehát nem tarthatnak számot a nép nagy tömege részéről a józan ész helyeslésére oly társadalomban, hol az élet nem egyéb, mint hosszas, nyomasztó vetélkedés, hol a dolgok természetében rejlik, hogy a siker nem érhető el mindenki által, s hol sokan dolgoznak és szenvednek és csak kevesen élvezik a pihenést és a jólétet. Bármint vélekedjünk is, a következtetés kikerülhetetlen, hogy a nép nagy tömege, az ú. n. alsó osztályok szempontjából — még a mai előre haladott czivilizá- cziókban is — ama föltételek, melyek között azok élnek és dolgoznak, most is nélkülözik a józan ész jóváhagyását. Hogy ez nem erőltetett és túlzott nézet, csakis a józan igazság, arról egy kis megfontolás után bármely lelkiismeretes megfigyelő meggyőződhetik. Ha körültekintve, korunk társadalmi tüneményeit Német-, Franczia-, Angolországban és Amerikában, megpróbáljuk rokonszenwel, de azért lehetőleg elfogulatlanul szemlélni, a nagy néptömegek szószólóinak nyilatkozatait félre nem érthetjük. Bármit tartunk is arról az irodalomról, melyet Németországban Marx Kapital-ja, Amerikában George Henrik Progress and Poverty-je és Bellamy Looking Backward-ja, Angliában a Fabian Essays képvisel, ez irodalom a társadalmi tünemények tanulmányozója részéről a leggondosabb figyelmet igényli; mert az által és csakis az által képes azoknak a szemével látni és azoknak a fejével gondolkozni, kik a művelődésünk kegyetlen realitásaival szemben álló nagy néposztály helyett látnak és gondolkoznak. Bármi
