Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
66 HARMADIK FEJEZET. jellemző vonása az a magas színvonal, melyen a létért való verseny a közösségben áll; e verseny feltételeinek szabadsága; s az azzal járó erőkifejtés és állandó küzdés és Ínség. Bármerre tekintsen az evoluczionista. seliol sem találja szünetelését ama szigorú feltételeknek, melyek az élet kezdete óta érvényesültek; sőt irányzatuk nyilván az, hogy még szigorúbbakká váljanak. A haladást továbbra is ugyanazon kikerülhetetlen következmények kisérik: az élet legmagasabb lehetőségétől való elesés és kizáratás, az illető faj egyéneinek egy nagy részére nézve. Úgy vélnők, az ész bírása magával hozná annak lehetőségét, hogy az ember e terhes feltételek alól szabaduljon. A tények tanúsága kétségtelenül arra enged következtetni, hogy e feltételek nem bírhatták a józan ész jóváhagyását amaz egyének tömege részéről, kik azoknak alá voltak vetve. Föltehető, hogy e feltételek a haladás lényeges kellékei, s hogy megszűnésüket társadalmunk, sőt fajunk jövendő érdeke sínylené meg. Ám ez az egyén szemében, ki saját, jelenlegi érdekeivel van elfoglalva, nem pedig faja lehetséges jövendő érdekeivel, nem nyomós érv. Lehetetlen megérteni, miként nyerhették meg a haladás feltételei az ész jóváhagyását a kiirtott népek sokasága részéről, kiknek képe lelkűnkben feltámad, ha a mai átlagos európai agyvelőt a legalsóbbrendű vademberekével hasonlítjuk össze s ha a közbeeső fokozatokat, melyek nélkül a haladás el sem képzelhető. elgondoljuk. A tudomány a haladás feltételeit egészen természetesnek találja; de bezzeg a rézbőrű indián, kinek kiirtása az Egyesült-Államokban javában folyik, vagy ugyanott a lealjasodott néger vagy
