Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
séggel, melylyel magát ily terhes létfeltételeknek alá veti, holott azok egyéni jólétének folytonos alárendelését követelik egy oly fejlődés kedvéért, melyben egyénileg semmikép sem lehet érdekelve ? Az evoluczionista nagy érdeklődéssel lesi a választ egy ily szokatlanul fontos kérdésre. Az új korszak megkezdődött és ő látja az embert, a ki fölfelé vezető ösvényén nyilván ugyanazon feltételek közt halad, a melyek a múltban ő előtte érvényesültek. A haladás nem akadt meg, sem az azt előidéző feltételek meg nem változtak. Az ember kezdetleges társadalmakba verődik; mivel esze akkor hozza létre a legnagyobb eredményeket, ha társaival szövetkezve cselekszik, társas csoportjainak a létért való küzdelemben bebizonyult nyomatékától ösztönözve, szükségkép társas szokásokat vesz fel. Társulásai hasonlókép folytatják a vetélkedést egymással s a kevésbbé erős lassan- kint pusztul az életrevalóbbal szemben. A küzdelem szakadatlan; a katona-tipus állandósul s végre nagyon kifejlődik. Az új korszakban minden régi feltétel tovább él. Az egyéni erőforrásokat a legteljesebben kiaknázzák, hogy a vetélkedés a lehető legmagasabb fokot érhesse el; a győztes társadalmak lassankint kiirtják vetélytársaikat; a gyöngébb népek elenyésznek az erősek elől s a legkevésbbé tevékeny alárende- lődése és kizárása folyvást a haladó emberi társadalom legfeltűnőbb vonása. Mint láttuk, ama társadalmak vetélkedése lassankint kétoldalúvá válik. Egyéb feltételek egyenlők lévén, két társadalmi szervezet közül az az életrevalóbb, melyben az egyén érdekének legteljesebb alárendelése a társadalmi szervezet érdeke alá saját egyéniségének legnagyobb kifejlődésével egyesül. Ezért minden leghaladottabb és haladó társadalom Kidd Benjamin: Társadalmi evoluczió. 5 A HALADÁS FELTÉTELEIT A JÓZAN ÉSZ NEM HAGYJA JÓVÁ. 65
