Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá

64 HARMADIK FEJEZET. közvetlen állapotuknak. A bizonytalan távol jövővel, melyben nem lehettek érdekelve, kétségtelenül nem gondoltak, még ha az a haladás feltételeit megszün­tette volna is; vagy ha fajtájuk satnyulását, sőt az egész faj kiirtását hozta volna is magával. De íme, végre megjelent egy oly lény, mely e dolgok felől okoskodni képes és a ki, ha viselkedé­sét megfigyeljük, láthatjuk, hogy felőlük okoskodik is. 0 is a lét ugyanama természeti feltételeinek van alávetve, akár az őt megelőzött egyéb lények; ő is úgy szaporítja faját, mint azok; ő is úgy él s ugyan­azon élettani törvények szerint hal meg. Az élet kér- lelhetlen feltételei a haladást, miként azokra, rá nézve is csakis azon az egy úton teszik lehetővé, ha saját faját a győztes változatok kifejlesztésével s a legyő­zőitek kizárásával emeli; tehát a kiválasztásnak ő is alá van vetve; következéskép ő is nagyobb számban szaporodik, mint a mennyi számára a pillanatnyi élet- feltételek bőségesen megvolnának; és ő is szüntelen vetélkedésben és versenyben él embertársaival, s az azzal az egyesekre járó minden szenvedésben és nél­külözésben része van, és az élet, minden lehetősége az ő fajtájából is, sokra nézve szintén elérhetetlen marad. Sőt nyilvánvaló, hogy az embert e feltételek még szorosabban és terhesebben kötötték, mint bár­mely egyéb fajt. Minthogy fejlődése legfelsőbb fokát csakis társaságban érheti el, az emez evolucziót létre­hozó erők rá többé nem csupán mint egyénre, hanem első sorban mint egy társadalom tagjára hatnak. Egyéni érdekei tényleg alárendeltekké váltak a társadalmi szervezetéivel szemben, melynek érdekei végtelenül tágabb körűek s élete végtelenül hosszabb az övénél. Miként férhet össze valaha az ész bírása azzal a kész­

Next

/
Thumbnails
Contents