Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
64 HARMADIK FEJEZET. közvetlen állapotuknak. A bizonytalan távol jövővel, melyben nem lehettek érdekelve, kétségtelenül nem gondoltak, még ha az a haladás feltételeit megszüntette volna is; vagy ha fajtájuk satnyulását, sőt az egész faj kiirtását hozta volna is magával. De íme, végre megjelent egy oly lény, mely e dolgok felől okoskodni képes és a ki, ha viselkedését megfigyeljük, láthatjuk, hogy felőlük okoskodik is. 0 is a lét ugyanama természeti feltételeinek van alávetve, akár az őt megelőzött egyéb lények; ő is úgy szaporítja faját, mint azok; ő is úgy él s ugyanazon élettani törvények szerint hal meg. Az élet kér- lelhetlen feltételei a haladást, miként azokra, rá nézve is csakis azon az egy úton teszik lehetővé, ha saját faját a győztes változatok kifejlesztésével s a legyőzőitek kizárásával emeli; tehát a kiválasztásnak ő is alá van vetve; következéskép ő is nagyobb számban szaporodik, mint a mennyi számára a pillanatnyi élet- feltételek bőségesen megvolnának; és ő is szüntelen vetélkedésben és versenyben él embertársaival, s az azzal az egyesekre járó minden szenvedésben és nélkülözésben része van, és az élet, minden lehetősége az ő fajtájából is, sokra nézve szintén elérhetetlen marad. Sőt nyilvánvaló, hogy az embert e feltételek még szorosabban és terhesebben kötötték, mint bármely egyéb fajt. Minthogy fejlődése legfelsőbb fokát csakis társaságban érheti el, az emez evolucziót létrehozó erők rá többé nem csupán mint egyénre, hanem első sorban mint egy társadalom tagjára hatnak. Egyéni érdekei tényleg alárendeltekké váltak a társadalmi szervezetéivel szemben, melynek érdekei végtelenül tágabb körűek s élete végtelenül hosszabb az övénél. Miként férhet össze valaha az ész bírása azzal a kész