Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
De most végre a tudomány oly lénynyel áll szemben, mely egy fontos szempontból minden megelőzőtől különbözik: észszel van felruházva. Oly tehetség ez, mely esetleg hivatva van számára, inter alia, az egész föld fölött való uralmat megszerezni és áthághatlan korlátot vonni közé és az élet minden egyéb alakja közé. A mint az itt kibontakozó kérdést vizsgálni kezdjük, szokatlan érdekes vonásokat fedezünk föl benne. Úgy látszik, hogy különös, váratlan, de nyilván kikerülhetetlen következtetésre jutunk. Ha az evolucziós tudomány elméletei idáig helyesek voltak, akkor ennek az új tényezőnek, ki e világra született, az lesz a szükségszerű eredménye, hogy végre minden további haladást megakaszszon. Természetszerűleg visszariadva egy ily rendkívüli következtetéstől, visszatérünk és újra megvizsgáljuk a lépéseket, melyek rávezettek ; de első tekintetre úgy látszik, nincs hézag az okoskodásban. A tények ily formán mutatkoznak: eleddig a fejlődés egész szakán végig a haladás feltételei bármely faj egyénei egy nagy részének jólétével szükségkép összeférhetlenek voltak. De nyilvánvaló, hogy ezekre nézve, ha ugyan képesek lettek volna gondolkozni és ha a dologba beleszólásuk lett volna, saját jólétük okvetlen végtelenül fontosabbnak tűnt volna fel, mint fajuk jövője, vagy mint bármely nagy haladás, melyet fajtájuk az ő önfeláldozásuk árán elérhetett volna. Ha lehetséges lett volna a dolog felől okoskodniok, kétségkívül úgy tűnt volna fel előttük, hogy az ő érdekük : legazonnal megszüntetni azokat a terhes föltételeket, mikből a haladás ered, s melyek oly súlyosan nehezedtek reájuk. Az ő szemükben a faj által elérhető haladásnak nem lett volna becse; csupán saját A HALADÁS FELTÉTELEIT A JÓZAN ÉSZ NEM HAGYJA JÓVÁ. 63
