Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
HARMADIK FEJEZET. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá. Eddig azokat a feltételeket vettük szemügyre, melyek mellett az emberi haladás a múltban végbement, s a melyek mellett mind máig a legmagasabb fokú művelődés közepette végbemegy; most figyelmünket e haladásnak egy más megkapó és ugyanolyan fontos vonására kell irányoznunk. Az a két új erő, mely az emberrel együttesen merült föl: értelme és az a képessége, hogy amannak befolyása alatt társaival társadalomban tudjon cselekedni. Itt kell először egy oly tényre rámutatnunk, mely további vizsgálódásunk közben egyre növekvő fontosságra fog szert tenni. Minthogy az ember a fejlődés legmagasabb fokát csakis a társadalomban érheti el és erőit csakis ott érvényesítheti teljesen: ebből az következik, hogy a történelem folyamán végbemenő evoluczió- jában egyéni fejlődése kevésbbé fontos, mint társas lény gyanánt való fejlődése. Más szóval: noha egyéni érdekei rá, magára nézve, mindennél fontosabbak maradnak, elkerülhetetlenné vált, hogy ezután alá kell rendelődniök, akár van róla tudata, akár nincs, ama nagyobb társadalmi érdekeknek, melyeket a fejlődését alakító erők immár kifejtettek. Az evoluczionista tehát, ki az emberi társadalom
