Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei

AZ EMBERI FEJLŐDÉS FELTÉTELEI.

45

Jelenleg az emberi történelem egyetlen vonására kell szegeznünk figyelmünket: t. i. az Ínségre és küzdésre, mely mellett fejlődése végbemegy. Társadalmait, valamint az azokat alkotó egyéneket úgy kell tekintenünk, mint a körülmények termékét, a melyek közt élnek. Az egyre folyó vetélkedésben közülük csakis a legalkalmasabbak maradtak fenn. E társadalmak közül névleg is csak elenyészően kevesekről tudunk; ezek képzeletünkben aránytalanul nagy helyet foglalnak el, minthogy a világtörténelemnek nagy színpadából, még a tudomány segítségével is, csak egy kis zugot vagyunk képesek meglátni.

Megfigyelhetjük azt is, hogy a világuralmat egyetemes bénulás és lassú korhadás követi; sőt még a nyugatrómai birodalomnak 476-ban történt bukása előtt is Európa nagy részét lassankint ismét elárasztják az erőteljesebb emberfajok hullámai. A nyugati gotoknak a nyugatrómai birodalomba való betörésétől kezdve 376-ban, majdnem hét századig, a hódítás árapálya, mely kelet és észak felől indul meg, előremeg visszatódul Európa felett, befolyását egész annak nyugati és déli széléig éreztetve; s végre elapadtával, az emberiségnek új üledékrétegét hagyva hátra ; ez a réteg elborítja azokat a népeket, melyek a történelemelőtti időben szintúgy fölibük helyeződtek a még korábbi népeknek.

Időközben, abban a világban, melyben nyugati művelődésünk alapozását lerakták, a jövendőben nagy szerepre hivatott, mérhetetlen erők kezdtek lassankint felgyülemleni. Leszállunk a középkor nagy síkságára — útját a történelem is e rendkívüli korszakon keresztül veszi — a modern világ e magvető korán keresztül. A vetélkedés feltételei lassankint megváltoz