Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
40 MÁSODIK FEJEZET. haladásnak első feltétele. Szakadatlanul előre és feljebb vezet. A természet e küzdelméből eredt a képzelhető legmagasabbrendű eredmény, t. i. a folytonos haladás az egyre tökéletesebb lények felé. Ebből származott minden alak, szín, ösztön, erő, bátorság, nemesség és szépség e csodálatosan termékeny, élő világon. Annak köszönhetjük mindazt, a mi az életben ez idő szerint a legjobb és legtökéletesebb, valamint a jövendő legemelőbb Ígéreteit is. Az élet törvénye kezdettől fogva mindig ugyanaz volt — szünetlen és elkerülhetetlen harcz és verseny, szünetlen és elkerülhetetlen kiválasztás és kiselejtezés, szünetlen és elkerülhetetlen haladás. A mint végre az emberhez érünk, a színtér kitágul. Két új erő születik vele e világra, melyek hivatva vannak azt időnkint felforgatni: t. i. értelme s a képesség, hogy annak befolyása alatt embertársaival szervezett társadalmakban tudjon cselekedni. A lét feltételei és határai megváltoztak, új és bonyolult feltételek jöttek létre s a nagy dráma lassankint kibontakozik. Ezúttal ama különleges látványokkal lesz dolgunk, melyeket az emberi társadalom evolucziója nynjt; de ebben a fejezetben szükséges lesz figyelmünket a haladó fejlődés egyik alapvető vonására szegeznünk. Ha az embernek a társadalomban tett haladását figyeljük, lassankint ránk erőszakolja magát az a meggyőződés, hogy az élet kezdete óta folyó összeütközés az ő esetében sem szűnt meg, hanem az új korszakban is tovább folyt. Mi több, minden bizonyíték arra vall, hogy ő épp oly kevéssé képes az alól menekülni, akár az élet legalsó fokán élő szervezet. Ha a történelmen végigtekintünk és azt azokkal az
