Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
38 MÁSODIK FEJEZET. tökéletlenebbül van kifejlődve. Ha bármely fajban a fajfenntartás valamennyi egyénnek egyenlően szabad volna, abból a tökéletesség minden lehető fokának elegye keletkeznék, mely idők folytán, — mint a hogy valahol valamely szerv haszontalanná vált, s hol ezért arra nézve a kiválasztás megszűnt — az átlagos fejlődés állandó rosszabbodását eredményezné. Ez a következtetés, melyre a biológia ezzel jut, nagyban kibővíti a darwini elméletet. A legalkalmasabb kiválasztása végtelenül kitáguló jelentőségre tesz szert, ha elképzeljük, hogy az az életnek velejáró elve; hogy egyszerűn, minden nemzedék egyéneinek kiválasztás nélkül való szaporodása mellett, a felsőbbrendű lények fokozatosan visszafejlődnének, ugyanazon fejlődési fokokon visszafelé, a melyeken mai helyükre feljutottak. Ezen élet-elméletben legnevezetesebb az, hogy sok olyat megmagyaráz, a mit már eddig is igaznak éreztünk, noha csak homályosan értettük meg, miért kell úgy lennie. Röviden, látjuk, miért kellett az evoluczió történetének szünetlen vetélkedésből és erőfeszítésből állnia. A felsőbb lényekre nézve elkerülhetetlen törvény nem csupán az, hogy a fejlődést mindig versenynek és kiválasztásnak kell kisérnie, hanem az is, hogy versenynek és kiválasztásnak kell érvényesülnie minden nem visszafejlődő lényben is. Minden győztes fajnak szükségkép azon a határon túl kell szaporodnia, melyen belül az élet átlagos feltételei bőségesen megvannak. Egyenlő feltételek mellett minél tágabb a kiválasztás tere, a vetélkedés annál nagyobb; és minél szigorúbb a kiválasztás, annál nagyobb lesz a haladás ; de bizonyos fokú vetélkedésre és kiválasztásra elkerülhetetlenül szükség van.
