Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei

AZ E5IBEEI FEJLŐDÉS FELTÉTELEI.

37

győztes faj a bőséges megélhetés határán túl is sokasodjék.

Az újabb biológiai kutatások, kiválóan Weisinann vizsgálódásai és következtetései, nagyban kibővítették Darwin elméletét ama feltételeket illetőleg, melyek mellett a különböző lények haladása végbe ment. Kezdik immár az evoluczió tanához szükségszerűen hozzátartozónak ismerni el, hogy, ha az élet magasabb formái közt folytonosan végbemenő kiválasztás megszűnnék, ez alakok nemcsak nem haladnának előre, hanem tényleg visszafejlődnének. Azaz, ha bármely faj minden nemzedékének valamennyi egyede egyenlőn szaporíthatná faját, minden nemzedék átlaga csekélyebi) értékű volna a megelőző nemzedék átlagánál és lassú, de állandó hanyatlás folyamata mutatkoznék.

A biológia ez iménti fejlődésének jelentőségét ama tudomány körén kívül, melyre közvetlenül tartozik, még alig fogták föl. De hogy annak a tudomány magasabbrendű ágait idővel mélyen befolyásolnia kell, bizonyos. Látni fogjuk, hogy valamint a felsőbbrendű lények mögött az alsóbbrendű ősök végtelen sora áll, úgy elért állásuk megtartása is nem ernyedő erőfeszítést igényel; és hogy minden egyes szerzett tulajdonság vagy szerv hajlandó fejlettsége maximumán alul maradni; ez a hajlam állandó mennyiség, mely, ha szabadon érvényesülhet, az átlagnál minden egyéb, bárminemű fejlődési hajlamot ellensúlyoz. Ezt a retrogád hajlamot egyes- egyedül a folytonos kiválasztás fékezheti. Hogy bármely testrész, szerv vagy tulajdonság a fejlődés legfelsőbb fokán megmaradhasson, szükséges az oly egyének szaporodásának meggátlása, melyekben az