Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
36 MÁSODIK FEJEZET. is és mindig szüntelen vetekedés színhelye volt a rajta élő lények minden fajtája között — nem csupán a különböző fajok, hanem ugyanazon faj egyénei közt való vetekedésé. A lábunk alatt zöldelő pázsit füvei nesztelen vetekedésben élnek egymással; oly vetekedésben, mely külső beavatkozás híján a gyöngébbik fél kiirtásával végződnék. E növények minden részének, szervének vagy tulajdonságának, mely szépsége vagy tökéletessége által csodálatot kelt, megvan a csatában a maga helye és jelentősége és azt a végre szerezte, hogy győzelmét azzal is biztosítsa. Szintúgy a tájat borító és megszépítő erdő fái is hasonló vetekedésben élnek egymással. Magukra hagyatva, miként a félreérthetetlen jelek bizonyítják, makacs küzdelmet vívnak, melyben végre csupán azok a fajok állják a sarat, melyek az illető hely feltételeihez jobban illenek. Eleddig a vetélkedést egyszerű feltételek közt látjuk lefolyni; a mint a felsőbb- rendű alakok felé való fokozatos haladást az állati élet tipusai közt kezdjük vizsgálni, az a vetélkedés ott válik sokoldalúvá és bonyolulttá. E ponton találkozunk a küzdelemnek azzal a vonásával, melyet a biológia fejlődése egyre növekvő fontosságúnak ismer fel. Az e harczban résztvevő bármely győzelmes fajnak első szükséglete az, hogy képes legyen szaporodni, még pedig azokon a határokon túl, melyeken belül pillanatnyi életfeltételeit bőségesen megtalálhatja. Az ily szaporodási képesség a fölfelé haladó fejlődésnek egyik főeszköze. Az alsóbbrendű lények mással alig is vannak fölszerelve. De a mint a haladás megkezdődött, egy mélyebb ok, melynek szinte mérhetetlen fontosságát a tudomány már kezdi méltányolni, azt követeli, hogy minden
