Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
AZ EMBERI FEJLŐDÉS FELTÉTELEI. 31 elfogulatlanul venni szemügyre; lehetőleg ugyanoly tárgyilagosan, mint a történész az emberi történelmet, a mennyire az korlátoltabb szemhatárán kitárul vagy a minővel a biológus vizsgálja az élet tüneményeit bármi más téren. Az ember, mióta először találkoztunk vele, szünetlen fölfelé haladt, s ez a haladás szemünk láttára is folytatódik. De sohasem volt az egész faj egyenletes előre haladása; most sem az. Hátra tekintve azt látjuk, hogy útja, a melyet maga után hagyott, tele van hintve nemzetek, fajok és czivilizácziók roncsaival, melyek útközben elestek, s miket oly törvények működése lökött félre, melyek manapság épp oly biztosan és hatékonyan működnek közöttünk, mint bármely más elmúlt korszakban. A társadalmi rendszerek és czivilizácziók egy tekintetben az egyénekhez hasonlók: szerves lények azok is, melyekre nézve nyilván megvannak az egészség és fejlődés határozott törvényei. E törvényeket a tudomány az egyénre nézve már megállapította; az ő kötelessége volna megállapításuk a társadalomra nézve is. Mindjárt a kiinduláskor kívánatos fogalmat szerezni arról, mennyire fontos ama törvények előzetes tanulmányozása, melyek az élet fejlődését egyéb téren módosították. E törvények hatálya, miként a megfigyelő mihamar meggyőződhetik, az emberi társadalomban sem szűnik meg. Ellenkezőleg, azt látja, hogy legfontosabb működési terük épp itt van. Ezen igazság fölismerése végett elég egyet emlékünkbe idéznünk: hogy Darwin fölfedezését, mely a biológiát korunkban az elszigetelt tények puszta följegyzéséből a rendszeres haladás felséges történetévé emelte, nem az alsóbbrendű állatok életének tanulmányozása sugalmazta.
