Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
32 MÁSODIK FEJEZET. Ez a törvény, melynek kihirdetése által Darwin a XIX. század tudományát leginkább előbbre vitte, a nagy biológus elméjében az emberi társadalom meg- figyelése után fogamzott meg, még pedig annak a társadalomnak a megfigyelése után, melyet mai nap is magunk körül látunk.1 Az evolucziós tudomány eddigi összes munkája csak egy magasabb feladat előzménye lehet. A más mezőkön gyűjtött kutatás aratásával gazdagítva, s felszerelve az elvek ismeretével, immár vissza kell térnie az emberi társadalomhoz és meg kell kísérelnie, hogy saját törvényeinek működését az ott uralkodó bonyolult feltételek mellett fejtse ki. A jövőtől egyelőre eltekintve, lássuk először: megmondhatjuk-e, az evolucziós tudományra támaszkodva, mik voltak a múltban az emberi haladás feltételei ? Szétnézve az emberiség ma létező legalsó tipusai közt és egybevetve azokat a legfelsőbbekkel, az ember mintegy arra a kérdésre kényszerül: megértjük-e valaha egészen, miként ment végbe a haladás, melyre oly büszkék vagyunk s melyet e két szélső1 Elmebeli munkájáról szólva, mielőtt a Fajok eredetéről szóló munkájába fogott volna, azt írja Darwin; „1838. októberében, azaz tizenöt hónappal azután, hogy rendszeres vizsgálódásomba fogtam, szórakozásul véletlenül Malthust kezdtem olvasni a népesedésről; s az állatok és növények szokásainak sokáig tartó megfigyelése által jól el lévén készülve a létért mindenütt folyó küzdelem méltánylására, egyszerre megvülant agyamban, hogy ily körűim ényekközt kedvező változatok alkalmatosak lennének a fennmaradásra, a nem kedvezők a pusztulásra. Ennek eredménye egy új faj alapítása volna. Ezzel oly elméletre tettem szert, melylyel munkához foghattam.“ — Darwin élete és levelei, önéletrajza, I. köt.
