Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

I. Fejezet. Széttekintés

SZÉTTEKINTÉS.

27

tárgyához a szó igazi értelmében elvezetnék. így kevéssé meglepő, hogy mostanáig a történelmet még névleg is alig sikerült igazi tudomány méltóságára emelni. A haladás daczára, mely Német- és Angolországban észlelhető, a történelmi tudomány máig is oly tere a tudásnak, melyből hiányzik a törvények természetének megfelelő általánosítás. A történetíró végigvezet bennünket a múlt eseményein, nagy czivilizácziók emelkedésén és hanyatlásán, melyekben az életnek sok jól ismert tüneményét véljük felismerni; társadalmi rendszerek fejlődésén, mikről azt is mondja, hogy szerves fejlemények; oly társadalmi fejlődésen, mely nyilván valamely határozott irányban halad; s végre ott hagy bennünket a jövőbe fordított arczczal, alig adva ujjmutatást valamely törvényre, mely annak alapja volna, vagy alig jelezve a saját művelődésünk irányát. A kik még emlékeznek arra a benyomásra, melyet Angliában nem is olyan régen Freemann tanár szerény kísérlete idézett elő, ki csak azt akarta megértetni, hogy a történelem nem egyéb, mint a múlt politikája s a politika nem egyéb, mint a jelen története, érezni fogják, mily távol áll még végczél- jától a történettudomány.

Ám mindama társadalmi tüneményeket, mikkel a politika, történelem, erkölcstan, közgazdaságtan és vallás foglalkozik, olybá kell vennünk, mint az élettan bensőleg összefüggő tüneményeit, annak legbonyolultabb alakjában. A biologista, kinek koronázó munkája a XIX. században az volt, hogy tárgya alsóbb ágaiban megállapította a rendet és törvényt, felvezetett bennünket egészen az emberi társadalomig, de olt vezető nélkül hagyott. Igaz, hogy korábban őt is elutasították onnan és elkeseredetten és