Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

I. Fejezet. Széttekintés

14

ELSŐ FEJEZET.

get, hanem az, hogy az egyes embert is üdvözítse, s hogy feladata nem csupán arra tanítni bennünket, miként kell egyénileg meghalnunk, de arra is, miként éljünk mint a társadalom tagjai.1 A felfogásbeli változás oly nyilvánvaló, hogy ha időnkint ellenkező szellemben való tiltakozást hallunk magából az egyház kebeléből; ha azt halljuk, mint nem régiben az anglikán egyház egyik fő méltóságától, hogy „tévedés Krisztus országát világi országgá átalakítani akarni“2, hogy a regnum hominis-bői sohasem lehet civitas dei s hogy az állam nem áll és nem állhat keresztény elveken: úgy megütközünk, mintha a Contrat Social visszhangját hallanék, s mintha Rousseau tanát hallanók újra, mely szerint a keresztény nem lehet jó polgár.

De a változás tünetei nem az egyházak kebelében, hanem azokon kívül legfeltűnőbbek. Sokan azok közül, kik a vallás s a tudomány között a múlt században vívott küzdelmet figyelték, s kiknek teljes fogalmuk van az új fegyverek erejéről, melyeket az utóbbi régi ellenfelével szemben harczba vitt, gondolkozóba eshetnének manapság. Egynémelyikük már kezdi látni, hogy az eredmény alighanem különbözni fog attól, a mit bármelyik fél vár és sajátságosán különböző lesz attól, melyet a tudomány legbefolyásosabb szóvivői megjósoltak. Nem túlzás azt állítani, hogy oly korba léptünk, melyben egyik legmegkapóbb forradalomnak lehetünk tanúi mindazok közt, melyek ezen összeütközés lefolyásában kezdettől fogva végbementek.

1 L. Eyton prebendárius szónoklata az oxfordi egyetem előtt, 1887. decz. 11.

2 A peterboroughi püspök beszéde az egyházmegyei közgyűlésen, Leicesterben, 1889. okt. 25.