Kenézy Gyula: Bábakönyv (Debrecen, 1910)
Második rész - Második szakasz. A rendes szülés
83 akkor következik, hogy a legnagyobb kerületével haladjon át a szeméremrésen. A fejet jobbkézzel a szeméremívbe kell nyomni. Nem szabad a fejnek gyorsan kijönni. Legjobb azért, ha fájdalomszünetben bocsátjuk ki. A szülőt figyelmeztetjük, hogy ha fájdalma jön, ne erőlködjék. Inkább nyissa ki a száját s gyorsan vegyen lélekzetet. Lihegjen. Mikor a késztetés elmúlt, a fejet nagyon lassan, óvatosan bocsátjuk ki, hajszálról-hajszálra. Ha még nem nyomul ki a fej, várjunk végig egy újabb fájást. Ha az elmúlik, bocsássuk tovább a fejet. Mikor már a homlokdudorodás is megszületett: a gátat az arcról húzzuk le. Ha a gát széle a szájban megakad, jobb mutatóujjunkkal szabadítsuk ki. Jobbkezünk a fej megszületése után is a gáton marad. Balkezünkkel pedig megtapintjuk, nincs-e a köldökzsinór a magzat nyaka körül. Ha ott van, meglazítjuk. Azután balkezünkkel, — hacsak van rá idő — megmossuk a magzat szemét. Mindeniket külön tiszta ruhával, külön tiszta vízzel. A ruhát mindég a belső szemzugtól húzzuk a külső felé. Azután balkezünket a magzat feje alá tesszük. Mihelyt megszületett az elülső váll, jobbkezünkkel újból erősen nyomjuk a gátat s vele a vállat a szeméremívbe sajtoljuk. Ha a hátulsó váll a gáton kigördült: jobbkezünket a váll alá, balkezünket a méh fenekére tesszük. Néha a vállak kinyomúlása késik s a magzat nagyon elké- kűl. Ilyen esetben dörzsöljük meg a méh fenekét. Mikor a méh deszkakemény, a szülő erőlködjék. Ha ez nem segít, a vállakat ki kell szabadítani. Ecélból két kezünkbe fogva a fejet, a gát felé húzzuk (86. kép.) Mikor így az elülső váll megszületett s a szeméremívbe beletámaszkodott: a fejet óvatosan a szeméremizület felé húzzuk, (87. kép.). Míg a hátulsó váll a gáton ki nem gördül. A magzatot születése után hanyatt fektetjük. Ügyelni kell, hogy a köldökzsinór ne feszüljön, a magzat le ne essék s az anyát ne rugdoshassa. Ha előbb nem volt rá idő, most kell megmosni a szemeit. A vállak megszületésétől kezdve balkezünk állandóan a méhre vigyáz. Ezért folyvást a méh fenekén tartjuk. A méh vagy dolgozik, vagy pihen, vagy elernyed. Ha dolgozik: deszkakemény. Ha pihen: izomtapintatú. Ha elernyed: puha, tésztatapintatú. Míg dolgozik, vagy pihen: addig a kezünket nyugodtan tartjuk rajta. Mikor elernyed: dörzsöljük, míg újból meg nem keményedik. Jobbkezünkkel időről-időre megtapintjuk a köldökzsinórt. 6*
