Kenézy Gyula: Bábakönyv (Debrecen, 1910)
Első rész. Az emberi testről általában; a női medence és a női nemirészek - Második szakasz - 1. A női medence
13 23. §. A bélcsont jókora, (14. kép) tenyérnyi lapos csont. Meg van hajlítva. Úgy, hogy a belső oldala sekély tányérhoz hasonló. Ezért hívjuk ezt csípőtányérnak. A tányér alsó széle jobban kiáll. Emiatt jól megkülönböztethető. Ez a kiálló rész az íveltvonal. A bélcsont felső széle hajlott, „S“ alakú. Vastag, egyenetlen, taréjforma. Ezért csípőtarajnak nevezzük. Ez a csípőtaraj elől is, hátúi is, jól kiérezhető hegyes dudorodásban végződik. Egyik az elülső, másik a hátulsó csípőtövis. 24. §. Az ülőcsont „V“ alakú. Alúl a csúcsán egy jókora diónyi dudorodás, — az ülőgumó — látható. Ennek felette, hátúi egy hegyes csontdarab van. Az ülőtövis (lásd a 14. képet). Ezt a tövisét egy 15-ik kép. A medence élűiről. Látszik rajta a két izvápa, a két ülőgumó, a szeméremív, az élőtök és a bélcsontokon a csípőtányér, meg az elülső csípőtövís. igen erős, inas szalag köti hozzá a keresztcsont alsó szegletéhez. (Lásd a 11. képet). Azért szükséges ez az összeköttetés, hogy a keresztcsontot szüléskor a gyermek feje ki ne mozdíthassa a helyéből. 25. §. A szeméremcsont lefektetett „V“ betűhöz hasonlít. A két V betűnek a csúcsa ér és tapad össze egymással, a szemérem ízületben. A szeméremcsontok lefelé haladó ágának alsó széle ívforma. Azért e rész neve: szeméremiv (15. kép).
