Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1909 Kocher: A pajzsmirigy
37 Kocher: A pajzsmirigy. A pajzsmirigyről ma már minden soványodni óhajtó nő tudja, hogy az a nyak alsó részén helyet foglaló belsőszekréciós mirigy, amelynek kivonatától a hőn óhajtott karcsúságot vagy esetleg egy kellemetlen szívbántalmat lehet kapni. Alig hihető, hogy ez a ma már a nagyközönség körében is annyira ismert szerv alig ötven év előtt még az orvosok előtt is mennyire ismeretlen volt és hány kutatónak fáradságos munkája kellett ahhoz, míg sok tévedésen keresztül végül is kialakultak a pajzsmirigy működésének körvonalai. Hogy a régiekkel kezdjük, a régi római világ nagy orvosa, Calenos szerint a nedvdús pajzsmirigy arra szolgál, hogy a gégét ne engedje kiszáradni. Egész a XVII. század elejéig aztán nem sok szó esik a mirigyről, de akkor már tudják az orvosok, hogy a golyva ennek a mirigynek a megbetegedése és a pajzsmirigy — amely eddig csak mint egy a többi között szerepelt — végre külön nevet is kap. Thomas Warton angol orvos volt a mirigy keresztapja és a névadás 1656-ban történt. Ezután már több szó esik a mirigvről, különösen anatómiai felépítéséről és alig száz év múlva már azt is olvashatjuk róla, hogy a terhesség és a menstruáció alatt a mirigy megduzzad és valamilyen váladékot adhat le a vérbe, amely talán a légzésre van hatással. Az ezernyolcszázas évek elején több szerzőnél találkozunk egy kórkép leírásával, amelv főleg idegtünetekkel jár, de amellett a szemek is kidüllednek és a pajzsmirigy is meg van nagyobbodva. Parry és Graves ismertetései után a kórkép Basedov (1840) leírásában bontakozik ki teljes formájában, de még 1860-ban is Arán a betegség okát az idegrendszer bizonyos részeiben kereste. így aztán nem csoda, ♦ 1909.
