Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)

Nobel Alfréd és a Nobel díj

7

Nobel Alfréd és a Nobel-díj.

Nobel Alfréd, a dinamit feltalálója, az egész világot behálózó robbanóanyagipar megalapítója, a nagy békeapostol, a tudomány és az emberiség haladásának lelkes hitvallója a nagy egyéniségekben oly gazdag XIX. század egyik kiemelkedő alakja.

Azt hiszem, nem volna teljes a Nobel-díj as orvosokról szóló áttekintésünk, ha nem emlékeznénk meg egyszersmind a Nobel-díj alapítójáról is és magáról az alapítványról. Nobel Alfréd és csaladja története önmagában is rendkivül érdekes és tanulságos, úgyhogy az olvasó nem fogja bűnömül felróni, ha e hatalmas elme élete körülményeivel bővebben foglalkozom.

Nobel Alfréd svéd paraszt családból származott. Ősei nevüket a Nöbbelov községek után kapták. Legrégibb személyszerinti ismeretes ősük Olaf fia Per, Petrus Olavi, aki jogi tanulmányokat végzett (1685) és1 a latinos „Nobelius“ melléknevet használta. Zenei képessége szerezte meg számára a sokoldalúan tehetséges Olaf Rudbecknek, az upsalai zenei élet megteremtőjének barátságát, akinek leányát feleségül is vette; Fia Olaj (1706—1760) miniatűr festő volt, meglehetősen szűkös viszonyok között élt és nagyszámú gyermeket hagyott hátra. Legfiatalabb fia Emánuel (sz. 1757) orvosi pályára készült, de anyagi okokból tanulmányait nem folytathatta és mint altiszt a hadseregbe lépett be. Mint katona elhagyta nevének latinos végződését és ettől' kezdve találkozunk a „Nobel“ névvel. Az oroszok elleni háborúban nagy volt az orvoshiány, ezért megkezdett orvosi tanulmányaira tekintettel, mint orvot ténykedett és a háború után is a. mellett a foclalkoz-és mellett maradt.