Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)

Nobel Alfréd és a Nobel díj

8

Egyetlen fia Emánuel (1801—1872) Nobel Alfréd atyja,

igen szerény anyagi viszonyok között, iskoláztatás nélkül nőtt fel. Tizennégy éves korában tengerésznek állott be, majd a mechanikai iskolát látogatta és végül is mint építőmester önállósította magát. 1828-ban már bárom találmányát nyújtja be szabadalmaztatás céljából, de elutasítják. 1833-ban csődbe jutott, de nehéz helyzetében sem vesztette el munkakedvét és egyre többet foglalkozott találmányokkal. Kaucsuk üzemet alapított és olyan zsákot készített, amelyben a katonák holmijaikat tarthatták és szükség- esetén légpárnává lehetett a zsákokat felfújni. Elgondolása szerint a felfújt, vízhatlan zsákokat úszó hidakká összerakva, folyókon való átkelésre használhatta volna a hadsereg. A sok igyekezet ellenére 1837-ben mégis jobbnak látta, hogy Finnországba költözzék, de ott sem igen sikerülhettek vállalkozásai, mert nemsokára Szentpéterváron találjuk, hol hadi-technikai problémákkal kezdett foglalkozni.

Oroszország akkori külpolitikai helyzete miatt főleg védelmi fegyverek látszottak szükségesnek és ő különböző aknák konstruálásával próbálkozott. Ezúton ismerkedett meg egy tábornoki rangban levő mérnökkel, aki melegen érdeklődött találmányai iránt és beajánlötta a hadügyminisztériumba. Aknáit jónak is találták, de az állam nem vette meg a találmányt, mert a hivatalos körök nem tudták eldönteni, hogy az aknák a hadügyminiszter, vagy a tengerészeti miniszter hatáskörébe tartoznak-e? Az 1854-i krimi háborúban az orosz aknák hasznavehetetleneknek bizonyultak és ekkor végre ő, illetőleg Róbert fia szállította az aknákat a finn-öböl elzárására. A blokádot fenntartó angol flotta egyik egysége a „Duke of Wellington“ kihalászott egy ilyen aknát és amikor a fedélzeten vizsgálgatták, az akna felrobbant. Növelte az angolok respektusát az aknák irányában egy orosz hajó balesete is, amelyik az angol flotta közvetlen közelében vigyázatlanságból egy saját aknába ütközött és erősen megrongálódott. E két esetnek volt köszönhető, hogy az angolok nem merészkedtek be a finn-öbölbe, bár mai szemmel nézve az aknák egyáltalán nem voltak oly veszélyesek. A siker anyagi eredményei sem maradtak el és Nobel Emánuel nemsokára Oroszország legkitűnőbb mérnöké-