Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1907 Laveran: A trópusi betegségek kórokozói
69 \ 1907. Laveran: A trópusi betegségek kórokozói. Laverannak, mint tudományos kutatónak, különös sors jutott osztályrészül, ö fedezte fel a malária kórokozóját és e kórokozó ismeretében mások (Ross, Grassi, Golgi stb.) építették ki magára a betegségre vonatkozó pontosabb megismeréseket. Más részről Laveran felfedezéseinek hatása alatt egész sereg trópusi orvos látott hozzá hasonló módszerekkel más trópusi betegségek kórokozóinak a kereséséhez és igyekezetüket siker koronázta, számos trópusi betegség csíráját megtalálták, de végezetül mégis Laveran volt az, aki ezeknek a kórokozóknak a mibenlétét tisztázta és a betegségekre vonatkozó fontosabb megismeréseket kiépítette. Hogy mindez miért történt így, arra a kérdésre a választ Laveran életefolyásának követése adja meg. Charles Louis Alphonse Laveran Párisban született 1845 június 18-án. Atyja katonaorvos volt és Laveran igen fiatalon Algírba került atyja állomáshelyére. Atyját később visszahelyezték Franciaországba, ahol Val-de-Grace orvosi iskola tanára, majd igazgatója és a hadsereg orvosi inspektora lett. Laveran tanulmányait Párisban és Strassbourgban végezte és atyja nyomán 5 is a hadseregbe lépett be. 1866-ban Strassbourgban kórházi orvos lett és doktori disszertációját az idegek regenerációjáról írta meg 1867-ben. Az 1870—71 német—francia háborút végigszolgálta és Metz kapitulációja után Lille-ben és Párisban dolgozott kórházakban. — 1878-ban a Val-de-Grace orvosi iskola előadója lett, hol Algirba való helyezéséig működött. Algírban Bone városka kórháza volt Laveran működési helye. Bonétól nem messze terül el a Fezzara tó és környékén, igen sok volt a maláriás beteg. Laveran Franciaországban nem sok
