Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1905 Koch: A tuberkulózis
53 1905. Koch; A tuberkulózis. Semmelweis Ignác a bécsi szülészeti klinika magyar asszis- ten«e 1847 májusában honosította meg a bécsi szülészeti klinikán a klóros kézmosásokat, hogy „a bomló anyagokat“ távoltartsa a szülő nőktől és a gyermekágyi lázzal való fertőzést megelőzze. Hogy mik azok a „bomló anyagok“, amelyek a gyermekágyi lázat előidézik és hogy baktériumok vannak a világon, amelyek betegsé- ~ geket idéznek elő, azt sem Semmelweis, sem más senki a világon ekkor még nem tudta és jórészt ezért fogadták el az orvosok oly nehezen Semmelweis tantíásait. Semmelweis prófétai meglátásával messze megelőzte korát, a „bomló anyagok“ mibenlétét és azok kórokozó szerepét csak jóval később ismerték fel. A holland Antoni van Leeuwenhoek (1632—1723) a maga készítette mikroszkópjával ugyan már csaknem kétszáz évvel előbb látott apró élőlényeket a vizcseppekben és különböző testi váladékokban, de, hogy ezek a végtelen kicsinységű lények betegségeket képesek előidézni, azt legelőször csak a berlini Obermayer bizonyította be 1873-ban, amikor a visszatérő lázban szenvedő betegek vérében egy hullámos fonalszerü élőlényt talált. A mikroszkopikus kicsinységű véglénynek tanulmányozása iránt a szélesebb körű érdeklődést azonban csak Louis Pasteur (1822—1895) francia vegyésznek az erjedésre vonatkozó kutatásai keltették fel, amikor a cukor, a must, és az árpalé erjedésének tanulmányozása közben az élesztőgombák és bizonyos bakteriumfajták szerepét tisztázta és miután a selyemhernyók egy bizonyos betegségének kórokozóját megtalálta, kimondotta, hogy az ember fertőző betegségeit is baktériumok okozzák. Az ő halhatatlan nevéhez fűződik a „pasztörizálás“, a veszettség ellenes oltás és a bakteorológiának sok alapvető tétele, de azok
