Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1905 Koch: A tuberkulózis
54 az eljárások, amelynek segélyével az egyes baktériumokat egymástól el lehet különíteni és amelyek a bakteorológiát exakt tudománnyá fejlesztették, azok a német Robert Koch munkásságának eredményei. Koch a Nobel-díjat a tuberkulózis bacillusának, felfedezéséért és a tuberkulózisra vonatkozó munkáiért kapta, de az ó tudományos nagyságát egyetlen felfedezésének a kiemelésével nem lehet jellemezni, mert munkássága eredményeként egymást érik legnagyobb jelentőségű felfedezései és ami ezzel talán legalább is egyenlően fontos olyan tanítványokat nevel, akiknek munkássága a mesterével együtt az orvostudomány haladását századokra biztosította. Robert Koch 1843 december 11-én született Clausthal-ban a Harz-hegységben. Ősei hivatalnok emberek voltak, ő maga kezdetben a kereskedelem, mathematika és filológia között ingadozott, de a természettudományok iránt való érdeklődése végül is az orvosi pályára vitte. Egyetemi éveit Göttingben végezte (1862—1866) és a hamburgi kórházban lett asszisztens. Nemsokára Langhangen községben elmeintézeti orvos, majd Rackwitz községben praktizál. A német-francia háborúban is részt vesz, leteszi ai hatósági orvosi vizsgát és Wollsteinban telepszik le, mint körorvos (1872—1880). A falusi doktorkodás testet-lellcet őlő fáradságos munkája közben Koch mikroszkópja mellett keresett lelki üdülést. Wöllstein környékén ezidőtájt nagy pusztításokat vitt véghez az állat- állományban a lépfene. Koch tudta, hogy a lépfenében elhullott állatok szerveiben és vérében mikroszkóppal vaskos kis pálcák találhatók, de, hogy ezeknek mi a jelentőségűit az ismeretlen volt, így egyesek pl. kristályoknak tartották a pálcikákat. Koch a woll- steini vágóhidról lépfenés vért szerzett és mikroszkópjával ezt kezdte tanulmányozni. A fertőzött vérrel egereket oltott be és azt tapasztalta, hogy a lépfenés vértől az egerek is megbetegedtek és az elhullott egerek vére is hemzsegett a kis pálcikáktól. Ez a kisér. let már be is bizonyította a lépfene bacillus kórokozó voltát, de Koch ezzel nem elégedett meg és primitiv berendezésű kamrácskájában alapvető fontosságú kísérletekhez kezdett. Mesterséges táptalajokat készített és folytonos újra és továbboltással sikerült a ba- cillusokat a kémcsőben életben tartania. Megfigyelte a bacillusok
