Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1904 Pawlow: A gyomortól a lélekig
46 1884-ben már az élettan magántanára. Döntő fontosságú Pawlow életében az a két esztendő, amelyet mint a katonaorvosi akadémia ösztöndíjasa tölt Németországban Heidenhain és Ludwig laboratóriumaiban, ahol megismerkedik a kísérleti élettan módszereivel, amelynek aztán később ő lett a nagymestere. Csak 1890-ben, mint a gyógyszertan rendkívüli tanára, jutott abba a helyzetbe, hogy megfelelő laboratóriumban végezhesse kísérleteit, de már jóval előbb is foglalkozott állatkísérletekkel. Laboratóriuma nem volt, ezért kísérleti kutyáit otthon, kis lakásában tartotta. Az operált kutyák nem voltak valami kellemes lakótársak, de Pawlowot az ilyen kis kényelmetlenség nem téríthette el kitűzött céljának követésétől és már 1878-tól kezdve, mind sűrűbben jelennek meg írásai az orosz orvosi folyóiratokban. Pawlow első sikereinek kulcsa sebészi készségében rejlett. Kutyáit az emberi sebészet minden szabályának gondos betartásával operálta meg, nem okozott nekik fölösleges fájdalmat, teljes sterilitással dolgozott, került minden fölösleges vérveszteséget és így érte el azt, hogy műtétjei után kutyái egészségesen, életben maradtak. Kedves kutyái a műtétet követő sorozatos kísérletek alatt sem féltek tőle. Ha ketreceikből kiengedték őket, vígan futottak a laboratórium felé, nógatás nélkül ugrottak fel a laboratóriumi asztalra, ahol semmiféle szenvedés nem várt reájuk és Pawlow és tanítványainak boszorkányos kísérleti technikájának legnagyobb dicsérete az a tény, hogy az ő laboratóriumából sohasem hallatszott ki kutyák vonítása .. . De persze ez még nem minden. Valójában az operált kutyákon végzett kísérletek zseniális elgondolása és az eredmények kritikus értékelése Pawlow munkájának az igazi súlypontja, de a jól végzett műtétek nélkül ő is csak úgy járt volna1, mint sokan mások, hogy szenvedő állatokon a kísérletek nem sikerültek és az állatok hamar elpusztultak. Pawlow műtétjeihez az alapgondolatot egy régi észlelet szolgáltatta. 1820-ban egy kanadai vadász haslövést szenvedett és a seb gyógyulása nem volt tökéletes. A lövés a gyomrot érte, a seb nem zárult teljesen és a sebnyíláson (sipolyon) állandóan szivárgott a gyomornedv. Beaumont orvos nevéhez fűződnek azok a
