Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
69 esetleg más billentyűk is. Az utóbbiak viszont majdnem mindig az aortából terjednek az endokardiumra és ezért elsősorban az aorta billentyűi betegszenek meg s csak későbben néha a kéthegyű billentyű is. Az endokarditisz okozta billentyűhibák fiatal egyénen vagy az élet derekán levőkön fordulnak elő, mivel azok a fertőző bajok, amelyek endokarditisszel járnak, többnyire a fiatalabb korban keletkeznek. Az arteriosklerózisos eredetű biilentyűbántalTnak viszont idősebb emberen fejlődnek ki, ezen betegség késői keletkezésének megfelelően. Kórboncolástan. Az endlokarditisz a már tárgyalt módon kötőszövetképződéshez és annak heges zsugorodásához vagy összenövésekhez vezet, aminek következtében a szájadék szűkül vagy a billentyű elégtelenné lesz. A szifilis és az arteriosklerózis hasonlóképpen zavarja meg a billentyűk és szájadékok működését azzal, hogy meg- vastagodáshoz, zsugorodáshoz vezet, vagy hogy szétesés folytán a billentyű rövidül vagy elpusztul. E betegségek különböző természetének megfelelően az arteriosklerózisos billentyűhibák többnyire lassan súlyosbodnak, az elváltozás lassan fokozódik; a szifiiis okozta hibák is többnyire súlyosbodnak; az endokarditisz okozta billentyű- bántalmakban pedig gyakran változatlan marad a hiba, mert a heges kötőszövet bizonyos idő elteltével már nem zsugorodik. Máskor azonban az endokarditisz kiújulása súlyosbítja a billentyűnek elváltozását és fokozza a billentyűhibát. A legtöbb esetben azonban a szívizomnak gyengülése és megbetegedése folytán romlik meg idővel a szívműködés annyira, hogy a hiba dekompenzálttá lesz. Gyógyítás. A gyógyítás szempontjából külön kell foglalkozni azokkal az esetekkel, amelyekben a billentyűbántalom dacára a szív elvégzi munkáját és rendes módon fenn tudja tartani a keringést és azokkal az esetekkel, amelyekben a beteg szívének ereje elégtelen, amelyekben kifejlődött a dekompenzálás. Az előbbiekben a kompenzálásnak fenntartására kell törekednünk, az utóbbiakban pedig a de- kompenzálásnak megszüntetése a feladatunk. A kompenzált billentyűbánt alomban szenvedő betegnek sokszor egyáltalában nem kell a megszokottól eltérő életmódot folytatnia. Ha valaki nem végez túlzott vagy megerőltető mozgást, hiba volna az illetőt a megszokott mérsékelt mozgástól eltiltani és egyszerre nyugodt életmódra, a megszokott izommunkának elkerülésére kényszeríteni, mert ennek eltiltása, nemcsak hogy felesleges korlátozás lenne, hanem a szívizom gyakorlása szempontjából is célszerűtlen volna. Túlzásoktól, különösen pedig hirtelen nagy megerőltetéstől óvakodjék azonban az ilyen beteg is. A mozgás és a testgyakorlás éppen egyik fontos eszköze a szív
