Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
67 rendszerint könnyebben javul és sokszor teljesen elmúlik és azután a billentyűhiba gyakran megint hosszú ideig teljesen kompenzált marad. A dekompenzálásnak a bihentyűhiba szerint változó kórjóslata a következő körülményeken alapulhat. Valamely billentyűhiba dekom- penzálódhatik azért, mert a hiba oly nagyfokú, hogy a szívizom nem tud annyira tágulni és annyira hipertrófiássá lenni, mint amennyire az a hiba kompenzálására szükséges volna. Ilyenkor természetesen nem jöhet létre a kompenzálás. Akármelyik billentyűhiba ilyen súlyossá lehet és ilyenkor a dekompenzálásnak kórjóslata természetesen teljesen rossz, bármilyen legyen is a biilqntyűhiba. A dekom- penzálás azonban másfelől igen gyakran a szívizom erejének hanyatlása folytán fejlődik ki (akár pl. rövid ideig tartó nagy megerőltetés után). Ilyenkor lehetséges a kompenzálás, ha a szívizomban nincsen súlyos elváltozás. De még a beteg szívizom is megfelelő gyógyítás eredményeként több munkát végezhet és a kompenzálás létrejöhet. (Ezt látjuk elég gyakran az idült miokarditiszben.) Ezt tekintetbe véve, a billentyűhibák dekompenzálásának, a hiba szerint különböző lefolyásának magyarázata a következő. A sokszor szifilis, néha szkle- rózis okozta aortahibák dekompenzálásának rosszabb kórjóslata részben a szívizom megbetegedésével függhet össze, amely ezen bajokban gyakoribb, mint a többnyire endokarditisz okozta stenosis o. ven. sin.-ben és az insuff. v. bicuspidalisban. Hogy azonban még másnak is van szerepe, azt éppen az utóbb említett két billentyűhiba dekompenzálásának különböző lefolyása mutatja. Az insufficientia v. bicuspidalis dekompenzálásának kórjóslata kétségtelenül jobb, mint a stenosis o. ven. sin.-é. Ennek okát a dekompenzáláskor keletkező és megjavítható pangásos tágulás következményeiben keli keresnünk. A kéthegyű billentyű elégtelenségének dekcmpenzálásakor a bal kamrának pangásos kitágulása az amúgy is inszufficiens kéthegyű billentyűnek elégtelenségét fokozza a bal vivőeres szájadéknak kitágítása által, úgy hogy a billentyűhibához még relatív inszufficiencia is csatlakozik. A gyógyítás ezen relatív inszuíficienciát megszüntetheti, ha a szíven megszünteti a pangásos tágulást, mert ezzel a szájadék is szűkebbé lesz megint. A stenosis ostii ven. sin.-ben a gyógyításnak nem lehet nyen hatása, ott relatív inszufficiencia nem szerepelhet, a szűkület a szívnek pangásos tágulásakor a dekompenzálásban változatlan marad. Ugyanez áll az aortabillentyűk dekompenzált stenózisá- rcl, amelyben természetesen szintén nem szerepelhet a szájadéknak tágulása; de az aortabillentyűknek inszufficienciája sem fokozódik lényegesen a dekompenzálásban, mert az ellenálló aortaszájadék sokkal kevésbbé tágul, mint a bal vénás szájadék, a billentyűhibához tehát alig, vagy nem csatlakozik relatív inszufficiencia. Az insufficientia v. bicuspidalis dekompenzálásakor keletkező és gyógyszerrel megszün5’
