Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
44 endokardium gyulladásához és az infekció neme szerint, továbbá annak elterjedtsége szerint a szervezetben változik az endokarditisz lefolyása és kimenetele. Az endokarditisz leggyakrabban nem az első lokalizációja az infekciónak, csak ritkán fordul elő, hogy másutt a szervezetben nem fejlődtek ki előbb tünetek. A legtöbb esetben valamely infekciós betegség folyamán következik be az endokardium gyulladása. így keletkezik az endokarditisz igen gyakran a polyarthritis acuta-ban, leginkább a betegség első heteiben, későbben, vagy a poliartritisz kiújulásában pedig sokkal ritkábban. Esetleg a poliartritisz egészen enyhe lefolyású és mégis endokarditiszhez vezet. A chorea minor éppen úgy szövődhetik endokarditisszel, mint ahogy a poliartritisz- szel együtt keletkezhetik. Néha együtt látjuk mind a három betegséget egy betegen. Annyira gyakran fordul elő poliartritiszben az Endokarditisz, hogy a legtöbb billentyübántalom ezen infekciós betegségnek következménye. Sokkal kevésbbé gyakori az endokarditisz más infekciós betegségekben (pneumonia, skarlatina, difteria, tífusz). Hogy ezen betegségek után jóval ritkábban keletkeznek billentyűbán- talmak, mint a poliartritisz után, annak oka részben abban is van, hogy ezen infekciós betegségekben igen súlyos szövődmény az endokarditisz, amely gyakran halálhoz vezet. A gonorreás endokarditisz aránylag ritka, különösen, ha tekintetbe vesszük a gonorrea nagy elterjedtségét. Néha magában nem súlyos betegség (pl. tonsillitis) is endokarditiszhez vezet. A szepszisben igen gyakori az endokarditisz. Ilyenkor lehetséges, hogy a szepszisnek általános tünetei vannak előtérben, úgyhogy az endokardium megbetegedése a többi tünet súlyos volta mellett nem változtatja meg lényegesen a betegség képét. Máskor azonban az endokarditisz tünetei annyira kifejezettek, hogy endokarditis septica- nak nevezhetjük el a kórképet. Különféle, de elsősorban strepto- kokkusz-fertőzésnek következtében fejlődik ki az endokarditisznek ezen alakja; az infekciónak kapuja pedig a szervezetnek akármelyik részén lehet. Azonban úgy látszik, hogy az endokardium állapotától is függ az endokarditis septica kifejlődése, mert szepszisben sokkal gyakrabban fejlődik ki az endokarditis septica, ha a szív nem ép, hanem ha a beteg régi billentyübántalomban szenved. Homályos azon endokarditiszek keletkezése, amelyek nephritis chronicdban, tüdőtuberkulózisban és kifekélyesedett rákban szenvedő betegen fejlődnek ki. Ezen endokarditiszek többnyire nem okoznak súlyos anatómiai elváltozásokat és a beteg életében sokszor fel sem ismerhetők. Kórboncolástan. Az anatómiai elváltozások szerint kétféle endokarditiszt különböztetünk meg, amelyek nagyjában megfelelnek
