Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Általános idegbajok. Átdolgozta: Herzog Ferenc dr.
470 alapján elhagyhatjuk már az eddig használatos metalueszes kifejezést, mert számos esetben a treponema kimutatható a szövetben és a gerincvelőgyökök körül; ez azonban nem jelenti azt, hogy a tábesz ugyanolyan természetű betegség, mint a lues cerebro-spinalis, e kettő nemcsak anatómiájában, hanem gyógyíthatóságában is igen lényegesen különbözik. Az idegrendszer szifilise fajlagos kezelésre egészen meggyógyulhat, a tábesz sohasem, legfeljebb bizonyos tünetei javulnak. Valószínű, hogy e mikroba a nyúltvelő magvaiban és az agy velő egyes helyein fészkel és a gerincvelőben is. Általában tapasztaljuk, hogy a tábesz a sankeres fertőzés után sok évvel kezdődik, igen ritkán előfordul mindazonáltal, hogy már 3—4 évre kifejezett tábeszt találunk. Úgy látszik továbbá, hogy inkább a nagyon kevés másodlagos tünettel járó, gyorsan gyógyult, kevéssé kifejlett elsődleges fekéllyel (felkarcolás) kezdődő eseteket követi gyakrabban a tábesz; valóban a tábeszes emberen igen ritka a másodlagos, vagy harmadlagos lueszos kiütés. A nők ritkábban kapnak lueszt, ritkábban esnek tábeszbe is. A tábesz családi vonatkozásáról tudni kell, hogy a házastársak egyike fertőzheti a másikat luesszel, ebből lehet, hogy mindkét házastárs később tábeszben betegszik meg; a lueszos házaspár gyakran steril marad, ez a később tábeszes beteg családi életében igen gyakori; de lehet az ilyen házaspárnak világrahozott bujakóros gyermeke, ez legtöbbnyire élete első idejében meghal, némelyik felnevelődik s később ép marad, itt-ott egyik-másik ezen az alapon ifjú korában tábeszes lesz; az ilyen esetek rendszerint igen lassú lefolyásúak, előhaladásuk- ban megakadnak s soká észrevétlenül maradnak. Ezek a gyerekek sokszor szellemi tekintetben is hibásak, gyöngeelméjűek, vagy legalább kevés tehetségűek, dacosok, összeférhetetlenek; emellett a pupilla és az ínreflex vizsgálata tábeszes elváltozást derít ki rajtuk. Végre lehet az ilyen házaspárnak, főképpen ha a beteg fél már lueszét tábesszel cserélte fel, ép gyermeke is, akit már most az apa betegsége további sorsa nem érint. A tábeszes felhágó rokonok és szülők tehát csupán a luesz tekintetéből veszedelmesek a lehágóra, a tábesz nem öröklődik. Még eldöntetlen kérdés, hogy a luesznek különös faja-e az, amely így tábeszre vezet, vagy hogy némely szervezet reagál ezzel a bajjal a luesz vírusára. Mindkét lehetőségre vannak adatok. A régebben említett egyéb kórokok (testi kimerülés, megfázás, kicsapongások) semmi befolyással sincsenek a tábesz keletkezésére. Annak megértésére, hogy a luesz miként létesíti a tábesz kórképét, jobban kellene ismernünk az idegrendszer elváltozása kiterjedését és keletkezésének helyét. A boncolás legszembetűnőbb adata a gerincvelő hátulsó gyökereinek s a hátulsó nyaláboknak degenerálása, amely az egyes esetekben több-kevesebb intenzitású s már szabad szemmel is észrevehető. Ezt az elváltozást régebben a gerincvelő fehér
