Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Általános idegbajok. Átdolgozta: Herzog Ferenc dr.
468 dukban lassanként vastagodnak, az izületi végek néha 2—4-szeresre is megduzzadnak, rajtuk a savós hártya bolyhos lesz, a csontállomány pedig szivacsosabbá válik. Később némely esetben magyrésze az így megbetegedett csontnak széttöredezik, részben felszívódik s az ízület erősen lötyögőssé válik. A beteg azonban még a nagyon eltorzult ízületre is rátámaszkodik. (L. a 101. ábrát.) A szalagok is meggyöngülnek, így elég gyakran támad genu recurvatum, valamint egyéb térdeltorzulás. A csontok törékennyé válhatnak és ezért már egészen csekély trauma, vagy néha erősebb mozgás is csonttörést okozhat. Némely beteg lábán ú. n. malum perforans pedis, azaz gyógyulni nem akaró, a mélybe hatoló kerek fekély keletkezik. Foghullás, hajhullás, a körmök leválása is néha előfordul. Az általános tápláltság csak a legsúlyosabb esetekben romlik, néha egyes izomcsoportok is sorvadnak. Lefolyás. Amilyen változatos a tünetek sorozata, olyan sokféle a betegség alakulása is. Van olyan ember, aki hosszú életének végső évtizedeiben kétségtelenül megállapítható tábeszben szenved, anélkül, hogy betegnek érezné magát. A legtöbb esetben a pupilla elváltozása, a patellareflex hiánya évekkel megelőzi a többi tünetet, csak a lancináló fájások szoktak már ebben az időben is jelentkezni. Egyébként pedig, ahány beteg, annyiféle változat. A korán megvakulókon alig szokott új tünet beállani, de ezeken kívül is vannak elég nagy számban megállapodó esetek. A nagy tünetek néha igen hirtelen csatlakoznok a régi kórképhez, így pl. az ataxiának nagy foka egy délután kifejlődhetik; ezt a tünetet néha bénulásszerü gyöngeség előzi meg. A kezdeti szem- izombénulások eleinte múló természetűek, később állandóak. Általában azt lehet mondani, hogy a tábesz időszakonként rosszabbodik, nem egyenletesen. Régebben megkülönböztették a stadium dolorosum-ot, a stadium atacticum-ot és a stadium paralyticum-ot, ezen a sorozaton a tábeszes betegeknek aránylag csak kis része megy végig. Az ilyen, bajának végére jutott beteg még évekig fekszik ágyában, kezét-lábát nagy ataxiája miatt nem használhatja, szeme kancsalít, örökösen baja van vizeletével, székével. A tábeszes betegeknek egy része, sokszor az a beteg, akin kevés a tábeszes tünet, később paralízisbe esik. A kórjóslat részben arra a körülményre alapítható, hogy látunk-e előhaladást, vagy nem. Ha a szifilissel való fertőzés után sok év múlva jelentkeznek csak a tábesz tünetei, rendszerint jobb a kórjóslat, mint az ellenkező esetben. Gyűjtött statisztikai adatok azt látszanak bizonyítani, hogy a tábeszesek életkora az átlagos életkornál nem rövi- debb. Hosszú szünet a bántalom rosszabbodásában valószínűvé teszi még akkor is, hogy a bántalom nem fog tovább haladni, ha a betegnek sok fájdalma van. A megvakuló tábeszesek is elég gyakran további rosz- szabbodástól menten maradnak.
