Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Általános idegbajok. Átdolgozta: Herzog Ferenc dr.
464 A tapintási érzés nem minden esetben változott meg, leginkább az előhaladott esetekben találunk, főkép az alsó végtagokon kiterjedt hipesztéziát. Rendszerint ezeken a helyeken csak a gyönge ecsetérintést nem veszi észre a beteg, az erősebb érintésekre ellenben reagál, de az egyhelyen lassan fokozott és tartósan alkalmazott nyomás érzését csakhamar elveszti. Az ilyen eltompuló érzés okozza, hogy a beteg talpa alatt nem érzi keménynek a talajt, úgy érzi, mintha vastag szőnyegen, vagy matracon járna. A törzsökön gyakran találni gyöki elhatároltságú, az egyik, vagy mindkét testfélre terjedő, tenyérnyi, vagy még szélesebb, erősen tompult érzésű sávot. A súlyos esetekben nagyfokú érzés- telenség, főkép az alsó végtagokon gyakran fordul elő, ilyenkor ez az érzészavar az érzékenység minden fajára kiterjed. Elég gyakran észlelhető azonban a fájdalomérzés hiányának különválása, még feltűnőbb jelenség a fájdalomérzés késése. Ha az ilyen betegnek talpába hirtelen tűt szúrunk, a beteg az érintést azonnal jelzi, míg a fájdalom okozta fel- szisszenése csak 2—6 mp múlva következik. Fonák érzés előfordul a trigeminus területén is, az ilyen beteg úgy érzi, mintha állandóan álarc volna az arcán. Az érzékszervek közül ritkán betegszik meg a szaglás, ízlés és hallás; ellenben igen gyakran a látás. Mérsékeltebb foka a látásromlásnak (illetőleg az atrophia nervi opticinek), amelyet azonban a beteg nem is vesz észre, nem ritka esetben jelentkezik, de csak egyes esetekben, a tábeszes esetek mintegy 2—3%-ában vakul meg a beteg. Ennek a megvakulásnak a lefolyása rendszerint igen gyors, pár hó alatt végbemegy, csak igen ritkán állapodik meg e folyamat egy időre; de előfordul kivételkép, hogy az egyik szem csak hónapokkal, évekkel később veszti el világát. Szemtükörrel, pontos látásvizsgálattal azonban az ilyen esetekben is ki lehet mutatni a látóideg megtámadott voltát a látó szemen. A látás romlása igen sokszor olyan betegen kezdődik, akiről még senki sem tudja, hogy tábeszes, csak a beható vizsgálat deríti ki az összefüggést a vakulás és az egyéb zavarok között; aránylag igen ritkán keletkezik a szemidegsorvadás olyan betegen, akin már a tábesz többi tünete nagyon kifejezett. A látásromlással a beteg panasza sem áll mindig arányban; külön-külön meg kell vizsgálnunk az ilyen beteg szemét, a látás élességén kívül főkép a színérzésre; a vörös-zöld vakság többnyire igen könnyen megállapítható. A látótér szabálytalanul, valamely szektor formájában, ritkán hemianopiás alakban, sokszor koncentrikusan szükül. A legjellemzőbb a szemtükör adta kép: a papilla halvány, krétafehér, szürkés, a bekövetkezett atrófia foka szerint. Az erek később szűkebbek. (Atrophia nervi optici simplex.) A tábesz tünetei a mozgási körben igen változatosak. Korai tünetként jelentkeznek gyakran bénulások a fejidegek területén. Ezek között
