Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
40 baja. A lefekvés után, elalvás előtt jelentkező extraszisztólékra a bróm sokszor kedvezőn hat. A paroxizmusos tahikardiás roham megszüntetésére nagyon különböző eljárások alkalmasak, ezeket nagyrészt maguk a betegek ismerték fel. Mély légzés, préselés, gugolás, a garat ingerlésével kiváltott hányás (egy betegemnek a morfium-befecskendezés használt nyilván azáltal, hogy hányást okozott) talán mind reflex útján szünteti meg a rohamot. Néha a beöntésnek van haszna, máskor böfögéskor, szelek távozásakor tér vissza hirtelenül a szívnek rendes ritmusa. A karotisz megnyomása (néha a jobbé, máskor a balé hatásosabb), a szemgolyóra gyakorolt nyomás sokszor megszünteti a rohamot. Mivel a rohamban szívgyengeség támadhat, tartsuk a beteget ágyban. A digitalisz is ezért válhatik szükségessé, de a roham megszüntetése csak ritkán sikerül e szerrel. Ha a roham már 4—5 óráig tart és más eljárással nem sikerült azt megszüntetni, a Wenckebacli ajánlotta chininum bihydrochloricum carbamidatum-ot (Merck) adjuk vénába. Először 0 2—0'3 g-ot, ha ez nem használt s a beteg jól tűrte, 3—4 óra múlva nagyobb adagot (05—07). Azonban óvatosságra van szükség, főképpen a klinikán kívül fekvő betegen; szédülés, fülzúgás, rosszullét akadálya e szer alkalmazásának. A roham megszüntetése elsősorban szívbajos betegen sürgős, sajnos, éppen szervi szívbajban szenvedők tűrik rosszabbul a chinint, és a helyzeten még az is ront, hogy a roham alatt sokszor nehéz a szervi szívbajt felismerni, mert annak tünetei a tahikardia idején hiányozhatnak. A rohamok megelőzése néha sikerül étkezés előtt adott kis adag (3Χ0Ί—0‘2) chinídinum sulfuricummal, melyet állandóan vagy szüneteket tartva vétetünk a beteggel. A szinusz-aritmiúk gyógyításra nem szorulnak, de adott esetben azt a betegséget kell gyógyítanunk, amely ezen aritmiához vezetett. Szívbelhártyalob. Endokarditis acuta (simplex et septica). A kórlefolyás és kórjóslat eltérő volta miatt az akut endokar- ditisznek két alakját különböztetjük meg, az endokarditis simplex-et és az endokarditis septica-t. Az előbbi kevésbbé súlyos betegség és többnyire nem veszélyezteti közvetetlenül a beteg életét, bár a betegség elmúlása után az endokardiumon rendszerint állandó elváltozások maradnak vissza (billentyűhibák), az utóbbiban pedig a szepszisnek tünetei között fejlődik ki az endokarditisz és a kórjóslat sokkal rosz- szabb, a betegség ugyanis majdnem mindig halálos. Tünetek. A hevenyés endokarditisz kezdetben, néha pedig hosszabb ideig sem okoz jellemző tüneteket. Az általános tünetekből
