Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
457 állandó, némely betegen nappal tör elő hevesebben a fejfájás. Ez a fejfájás hetekig eltart, közbe-közbe itt-ott egy-két enyhébb nap, vagy szünet is előfordul, 4—6 héten túl azonban vagy újabb tünetek csatlakoznak még hozzá, vagy elmúlik a fájdalom, amely főkép a másodlagos bőrluesz fennállásának idején egyedülálló idegrendszeri tünet lehet. Elmúlhat spontán is, de ilyenkor elég gyakran recidivál. Ennek a fejfájásnak az oka leginkább az erek megbetegedése s ezért idejekorán való megismerése igen fontos* Ha nem gyógyítják idejében: gyakran érrepedés keletkezik s ez a betegen gutaütéses állapotban nyilvánul meg. A kisebb erek eldugulása enyhébb, múló mono- vagy hemiplégiát támaszt, néha afáziás zavart, az ilyen rohamok rendszerint ismétlődnek, de elég gyorsan múlnak is. Az agyhártyák lueszes beszűrődése következtében a fejfájáshoz csakhamar társulnak a bénulásos jelenségek; harmadlagos gummák persze soká tartó (hónapokig) fejfájást okozhatnak, anélkül, hogy egyéb tünet is származnék. A meningitis basilaris luetica rendszerint láztalan lefolyású, de elég gyakran lázas hőingadozással jár; a fejfájás mellett elsősorban az oculomotoriuson, majd az abducens, facialis, hypoglossus, néha az accessorius izomzatán fejlődik ki kisebb-nagyobb bénulás. Nem ritkán hemiplégia vagy egyes tagok bénulása áll be, változatos sorrendben s olyan elterjedéssel, hogy rendszerint egy gócból nem magyarázhatjuk meg a tüneteket. Az érzési körben nemcsak fejfájás, hanem gyakran a test egyik-másik részén érzett fájdalom, bizsergés, zsibbadás különösen a végtagok disztálos részében is sorakozik a tünetekhez; érzési kiesés főkép a trigeminus területén gyakori. A látóidegen pangási papilla, nagyfokú látásromlás, néha hemianopiás jelleggel keletkezhet. Látásromlás vagy skotóma szemfenéki elváltozás nélkül is előfordul, ha a folyamat a traktust támadta meg. A hallás is szenvedhet, központi süketség, nagyothallás alakjában; sokszor heves szédülés jelentkezik az ívjáratok részéről; a fülben gyakran együtt jár a folyamat a meningitis tüneteivel. Néha poliuria és fokozott szomjúság is előfordul. Emellett általános jelek is támadnak: émelygés, hányás* kábultság, álomkórság, delíriumok, dühöngés, apró, múló eszméletelvesztés, görcsös rohamok vagy hirtelen beálló kóma, mint súlyos jelek fordulnak elő s nem ritkán halálos kimenetelűek. Az általános tünetekre, sőt részben a helyi tünetekre is nagy mértékben jellemző az intenzitásnak igen nagy ingadozása. Az egyik órában teljes szemmozgató bénulás, a másikban ez már alig állapítható meg, ugyanígy a teljes eszméletlenség, kóma, nagy delirium, zavart beszéd hirtelen megváltozhat s a beteg egy időre ismét öntudatra jut. A látásban is hasonló ingadozást találunk. Kétségtelen, hogy ez a hirtelen változás a gummás szövet változó vér- és nedvteltségével van összefüggésben.
