Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
445 A betegség főidőszakának kezdetén a tünetek gyakori csoportosulása alapján a betegség két főalakját szokták megkülönböztetni: az ophthalmoplegiás lethargiás és az irritativ hyperkinezises tünetekkel járó alakot. A betegség azonban az évek óta ismétlődő járványhullámok különböző időszakában a tünetek sorrendjének és csoportosulásának számos változatát mutatta és így nem célszerű betegségi típusok megállapítása és helyesebb, ha a tünetekkel egyenként foglalkozunk. 1. Az álom zavarai. A letargiás alvás (hypersomnia): a beteg jól alvó ember módjára kényelmesen elhelyezkedve alszik, elég könnyen ébreszthető, ilyenkor értelmesen beszél, táplálkozik, majd újra elfoglalja jellemző helyzetét és tovább alszik. Ez az állapot 8—10 napon át is tarthat. Az alvás szövődhet az öntudat zavartságával (somnolentia, sopor). A javuló beteg gyakran az öntudatzavarral járó időszakra nem emlékezik vissza, amnéziás. Az alvás néha csak látszólagos, a beteg mindent hall, ami körülötte történik, ismét máskor nyitott szemmel, mozdulatlanul, bamba arckifejezéssel ül az ágyban és olyan emberhez hasonló, aki az alvásból éppen felébredt (étonnement, Achard). Ha foglalkozunk a beteggel, felélénkül, de minduntalan visszasüllyed bambaságába. Mindezen állapottal szemben némely beteg makacs álmatlanságban (agrypnia) szenved. 2. A szemizombénulás (ophthalmoplegia). A leggyakoribb, sokszor egyetlen tünet. Rendesen múló és változékony, néha csak órákig tartó, máskor ugyanaz a bénulás újra jelentkezik. Ritkán maradandó és így gyakorisága ellenére is aránylag jóindulatú. Leggyakrabban látjuk a ptosist, rendesen féloldalian. A bénulások igen gyakran nem szim- metriásak és egy-egy izomra terjednek csak ki (disszociált bénulás). Gyakori az együttműködő izmok bénulása (konjugált bénulás, Blicklähmung), különösen a függőleges fel- és lefelétekintésé. Az alkalmazkodás bénulása tartósabban is megmaradhat a betegség átállása után és így mint maradványtünet az idegrendszeri lueszes megbetegedés elkülönítő kórfelismerésében fontos szerepet játszik. A pupilla elvesztheti kerekded alakját, anisokoria, myosis, renyhe reactio állapítható meg. 3. A többi fejideg bénulása. Leggyakoribb a facialis disszociált bénulása, amikor csak egy-egy izomcsoportja bénul. Néha inkább csak a facialis beidegzési gyengesége állapítható meg. Elég gyakran észlelhető a nyelv izomzatának bénulása, amelynek a hevenyés időszak lezajlása után a nyelv sorvadása lehet a következménye. A vagus területén fellépő megbetegedés, a nyelés, a lélegzés és az érmozgató beidegzés bénulásának következtében életveszélyes és hirtelen halált- okozó lehet. Az érző fejidegek közül leggyakrabban a vestibularis magrend