Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
433 sós, igen gyakran található' sejtdegeneráció a gerincvelő elülső szürke szarvainak sejtjeiben is. Jogosultnak látszik tehát az a feltevés, hogy előidézésében általánosságban hasonló kórok szerepel. Ez a kórok talán nem támadja meg közvetetlenül a környéki ideget és valószínűen csak toxinhatás alapján éri el a környéki neuronokat (Jendrassik). Más feltevés szerint talán a poliartritissel összefüggésben keletkezik anélkül, hogy a fertőző ok előzőén a jellemző ízületi megbetegedési tüneteket előidézte volna. Tünetek. A kezdeti szak valamely hevenyés fertőzéses megbetegedés kezdő időszakához hasonlóan fejlődik: láz, mely elég jelentékeny és 2—3 hétig is eltart. Az érverés szapora, émelygés, hasmenés, lázas fehérjevizelés és urobilinuria észlelhető. Kezdetben idegrendszeri jelenség alig van, de csakhamar többnyire részarányos testrészekben fájdalom jelentkezik. A fájdalom a megtámadott területeken nyilaló, fúró, égető jellegű, emellett igen jelentékeny túlérzékenység keletkezik minden külső behatásra, főképpen az izmokra gyakorolt nyomásra. Ugyanezeken a helyeken fonák érzés, hangyamászás, bizsergés terjed el. Némelykor az érzési jelenségek nagyon háttérbe szorulnak. Nemsokára ezen bevezető tünetek után következik a bémúásos szak; leggyakrabban az alsó végtagokon, de sokszor már eleinte is az izomzat legnagyobb részén beáll a petyhüdt bénulás részarányos elterjedéssel. Az izmok csakhamar sorvadni is kezdenek. Néha csupán kis területre korlátozódik a folyamat, az alsó végtag vagy más testrész néhány izmára, máskor kiújuló lázzal, fájdalmas bevezetéssel újabb és újabb rendesen részarányos izomterület bénul. A bénulás gyakran átterjed a rekeszre, sőt a borda közötti izmokra is, amikor a beteg néha heteken át a legkínosabb nehézlélegzéssel küzd, amit még fokoz a minden végtagjában megbénult beteg teljes tehetetlensége. Az ilyen beteg helyzete igen jellemző, lábai pes equinus paralyticus tartásban vannak,, alszárai lesoványodtak, hasfala sokszor szintén bénult, rajta a belek körvonalának megfelelő rajzolat áttűnik s minden belélegzés alatt, ha a rekesz bénult, a hasfal behúzódik; a beteg keze, ha alkarját felemeljük, merőlegesen lefelé lóg, al- és felkarja a legnagyobb mértékben lesoványodott, válla alig van rögzítve. Sok esetben az arcideg is bénult; a szemizmok, rágó-, nyelvmozgató izomzat ritkábban. A betegség folyamán néha pszihés zavartság észlelhető. A beteg ingerlékeny, vagy feltűnően közömbös, éjjelente nyughatatlan, félelmi érzés fogja el, fel akar kelni, élénk elképzeléssel mond el dolgokat, amelyekről kiderül, hogy a valóságnak nem felelnek meg (confabulatio). Kifejlődhet a jellemző Korsakow-pszihózis: a jelenben történt eseményeket a beteg megjegyezni nem képes, míg a múltban szerzett emlékBelorvostan tankönyve. II. 3. kiadás. 28
