Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
427 a helyzetben több-kevesebb ideig megmarad vagy pedig ismétlődő spazmusos, görcsös mozgást végez. 4. Crampus neurosis, a lábszár vagy a comb és a glutealis izom- zatban keletkező görcsös mozgások. Az eddig felsorolt hiperkineziseket, amelyek egymás között számos rokonvonást mutatnak és amelyeket egymástól különböző lokalizáció választ csak el, az izomtónus változó fokozása és csökkenése {spasmus mobilis) jellemzi. Az agónizomzat összehúzódását az anta- gón izmok tónusfokozódása, néha görcsös megfeszülése kíséri, gyakran pedig a görcsös spazmusos megfeszülés agón és antagónizomzatban egyidőben támad és az egyes végtagok vagy testrészek sokszor igen sajátos helyzetben való rögzítéséhez vezet. Az egész jelenség néha csak kényszerű együttmozgásokban nyilvánul meg, vagy az egyes végtagok sajátságosán rögzített tartásában. 5. Chorea. Míg az athetosisban a mozgások az izomzat változóan fokozott tónusos állapotával járnak együtt, addig a koreás mozgászavarban az izomtónus kifejezetten csökken. A mozgások gyorsak, váratlanok, leginkább a végtagok proximalis részében kifejezettek, rendkívül változóak, így a felső végtagokon, majd az arc izomzatában, majd a lábon láthatók a hányaveti apróbb, vagy elterjedtebb mozgások. 6. A myoclonia, amelyben egy izom egyes részei vagy bizonyos izomcsoportok sokszor féloldalian, sokszor mindkét oldalon szim- metriásan végeznek hirtelen lefolyású rángásokat. 7. A tremor, amelyet a mozgás ritmusossága jellemez. Az agonis- ták és az antagonisták egymást felváltó öszehúzódása és ellazulása észlelhető, így az ujjak hajlítása, feszítése, a hüvelyk ad- és abduká- lása, a fej igent vagy nemet intő remegése. A különböző kórformákban a remegés szaporasága is változó. Jelentkezhet mint nyugalmi tremor, amely állandó és csak alvás közben szünetel, vagy mint intenciós remegés, csak valamely akaratlagos mozgás végzése közben. B) Akinesis, hypokinesis, amely az extrapiramidium megbetegedése következtében fejlődik ki, az izomtónus többé-kevésbbé mindig fokozott. Ilyenkor passzív mozgatáskor ellentállást érzünk, a mozgatás egész ideje alatt és pedig nemcsak a nyújtáskor („Dehnungswiderstand“), hanem a behajlításkor is, amikor az izomtapadási pontok közelítésekor az izom megfeszül („Fixationsspannung“). Az izom fokozott tónusával és bizonyos helyzetekben való feszülésével függ össze az a jelenség is, amikor a végtag valamely helyzetbe hozva, azon helyzetben hosszabb ideig megmarad (katalepsiás tartás). Ezen betegek kevés mozgásúak, azonban nemcsak a fokozott izomtónus (rigor) miatt, hanem mert az automatás mozgások hiányoznak: így a mene
