Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
428 külő, védekező mozgások külső ingerek hatására, szúrásra, csípésre, fény- vagy hangingerekre nem jönnek létre. Hiányoznak azok a reaktív automatás mozgások is, amelyek az egyensúly megtartásához szükségesek; így ha a vizsgáló a beteget járás közben, a járás irányában meglöki, úgy vagy eldől, vagy a meglökés irányában saját súlypontja után szalad (pro-retro-lateropulsio). A mozgás kezdésének és folytatásának képessége is hiányzik. A beteg órákon át mozdulatlanul, ugyanazon testhelyzetben marad és valamely mozgás csak újólagos felszólítás után indul meg és végbemenetele is csak szakaszosan, meg- megállásokkal, meg-megmerevedésekkel történik. Emellett az ilyen beteg néha egész váratlanul gyors és eleven mozgásokat végezhet (paradox kinezia). Hiányoznak az együttmozgások, amelyek az illető egyéniségére olyan jellemzőek és amelyek egész magatartásának és viselkedésének megváltozását oly jellemzően tárják elénk. Különösen kifejezett az arc merevsége és kifejezéstelen volta. Az ilyen betegek tartása is rendesen igen jellemző: hajlott derékkal, előrelógó fejjel, a végtagokat minden ízületben könnyedén behajlított helyzetben tartva ülnek, állnak és járnak. Fekvő helyzetben fejük nem nyugszik a párnán. A Parkinson-kórról, amelyben ez a habitus oly jellemző módon fejlődik ki, az extrapiramidium különböző megbetegedéseiben észlelhető ezen magatartást parkinsonismus-nak szokás nevezni. Kórformák. Az extrapiramidium megbetegedésének a tüneteit különböző eredetű és különböző kórokok hatására létrejövő megbetegedésekben észlelhetjük. 1. Degeneratio lenticularis progressiva (Wilson), amely betegségnek tanulmányozása az extrapiramidalis rendszerre vonatkozó kórélettani kutatásokban jelentős szerepet játszik. Többnyire fiatal, 20—30 év közötti egyéneken fejlődik ki és a hypokinezises tünetek mellett a remegés, hypertonia, sokszor beszéd- és nyelési zavar és a máj cirrho- sisos elváltozása jellemzik. Ehhez rendkívül hasonló megbetegedés a 2. psendosclerosis (Westphal—Strümpell), amelyben a hypokinezises tünetek mellett különösen a remegés és a végtagok és az egész testre kiterjedő durva lengése („Wackeln“) legfőbb tünet. Emellett a máj cirrhosis elváltozása alimentumos glykosuria és a szaruhártya sajátos elváltozása észlelhető, amennyiben azt sajátságos barnás zöldes pigmentgyűrű keretezi be. A Wilson-betegségben a putamen és kisebb mértékben a pallidum degenerálása, zsugorodása, súlyos esetben teljes pusztulása állapítható meg. Hasonló, ha nem is olyan súlyos elváltozásokat észleltek különösen a putamenben azon esetekben is, amelyek a pseudosclerosishoz sorolhatók. A putamenen kívül a legkifejezettebb elváltozások a nucleus dentatusban észlelhetők.
