Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
420 interstitialis-hoz s innen a fasciculus longitudinálissal a szemizom- magvakhoz, másrészt a tractus vestibulospinalissal a gerincvelőhöz. Tünetek. 1. A kisagyi ataxia, amely összetett lábbal való álláskor ingadozásban és járáskor részegemberjárásban nyilvánul meg. Az ilyen beteg alsó végtagjainak mozgása ágybanfekvő helyzetben nem, vagy alig ataxiás. Az ataxia a legkifejezettebb a vermist érő megbetegedésekben. 2. Az asynergia (Babinski), amely miatt a beteg nem képes szövődöttebb izommunkát összerendezni. így pl. ha fekvő helyzetéből fel akar ülni, lába emelkedik és pedig néha csak azon az oldalon, amelyen a kisagyi megbetegedés székhelye van. Járáskísérletben a beteg törzse és lába nem működik együtt, a test elmarad, lába előre iparkodik és így az egyensúly felborul, a beteg hátraesik (1. 95. ábra). Ha felszólítjuk, hogy felfelé tekintsen, úgy a fejét nem veti hátra, homlokát nem ráncolja. Ha kezünket megszoríttatjuk, a kéztőízületben nem áll be egyidejű hátrafeszítőmozgás és ezért a kézszorítás nem eléggé erőteljes. 3. Az adiadokokinezis (Babinski). A beteg képtelen ellentétes mozgást gyors egymásutánban ismételni; így pl. a kézfej pronálását és szupinálását, vagy az ujjak hajlítását és nyújtását. A mozgás egymásutánja azáltal szenved, hogy az antagónista izomzat nem lazul el elég gyorsan. 4. A hypotonia vagy atonia, amely tünet azonban nem állandó; bizonyos körülmények között, így zárt szemek mellett a kezek előrenyujtásakor vagy felálláskor a feszítőizmok fokozott tónusa észlelhető. 5. A megtámasztási reactio (Magnus). A láb és a lábujjak passzív hátrahajlításakor az alsó végtag a csípő és térdízületben megmerevedik. Ugyanez észlelhető a kéz és ujjak erőteljes passzív hátrahajlításakor a váll és a könyökízületben. 6. A iélre- mutatási kísérlet (Bárány). A beteggel szembeülve mindkét kezünk mutatóujját kinyújtva, az alkart vízszintesen és párhuzamosan tartva, felszólítjuk, a vizsgálandó egyént, hogy. először nyitott szemmel emelje fel mindkét kezének mutatóujját és érintse meg velük mutatóujjainkat; ugyanezt a kísérletet megismételjük behunyt szemmel is. A kisagy megbetegedésében ilyenkor a beteg ujja az iránytól eltér, félremutat és pedig a kóros góc oldala felé. A kar előrenyujtásakor, járáskor a kóros oldal felé való eltérés ugyancsak kifejezésre jut s ez a jelenség a félremutatással egyenértékű tünet. Ugyancsak ilyen értelemben használható fel az a jelenség is, amidőn a beteg az érintés helyét a bőrén a megbetegedett oldal irányában kijjebb jelzi, mint amely helyen az valóban történt. 7. Hyper flexio tünete (Weismann), a sarok-, térdkísérlet alkalmával a sarok a csípőhöz közelebb érinti meg a combot. 8. A kisagyi hibás utánzási tünet (Schilder), amidőn a beteget felszólítjuk, hogy behúnyt szemmel az egyik végtag helyzetét utánozza a másik végtaggal, a kóros oldalon erősebben hajlítja be a lábát vagy a karját. 9. A nystagmus, amely különösen hevenyés megbetegedések
