Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)

Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok

417

Az orr és melléküregeinek idült gennyedő fertőzése is gyakran átterjed idővel a koponyaürbe is. Hasonló módon adhat alkalmat ugyanilyen folyamatra a koponyacsontoknak egyéb megbetegedése, gümőkór, luesz, daganatok.

Az általános fertőzések közül a szepszis minden faja, a tífusz, az «endokarditisz, a tüdőbajok közül a bronhiektázia, a tüdőgangréna, tüdőtályog, a fej orbánca, a nyaki karbunkulus, sőt a panaricium, appendicitis, stb. is adhat metasztázis útján fertőzésre alkalmat, amikői az encephalitis purulenta fejlődik ki. Az így keletkezett tályognak rendszerint nincs élesen határolt fala, többnyire jelentékeny nagyságú, de néha csak borsónyi. Ha a tályog fertőző mikrobái elpusztulnak, a tályog körül szívósabb burok keletkezhet, így némely tályog gennyedt- ■séggel telt cystává válik s ha később meg nem reped, nem okoz további kórjelenséget.

Tünetek. A tünetek rendszerint elég hevenyés módon kezdődnek. Heves fejfájás, hányás, néha láz, általános rosszukét, szédülés a bevehető jelenségek. Néha mindezek eleinte igen enyhén kezdődnek s ilyenkor a helyzet egyideig nem látszik aggodalmasnak. Egy helyre korlátozott fájdalmasság esetében azonnal gondos vizsgálatba kell venni a hely szomszédságát, fül-, orr-, melléküreg-vizsgálatok adhatnak már korán megfelelő útbaigazítást. Mindezek a tünetek a betegség természete szerint valamely alapbántalomból folynak s ennek tüneteit komplikálják s voltaképpen a meningitis convexitatis kórképének felelnek meg. Néha neuritis optica már korán kimutatható.

Az általános tünetek sorába tartozik még a bradikardia (amely a folyamat súlyosabbra válása idején szapora és rendetlen szívműködéssel cserélődik fel), de különösen az étvágytalanság, az álmosság, a gyorsan fokozódó kevésvérűség, a leukocitózis a vérben. Az állapot gyors haladásával aztán az öntudat is elhomályosodik, majd súlyos kóma áll be. A hőmérsék szabálytalan lefolyású, elég sok esetben csaknem láztalan a lefolyás, pontos kétóránkénti hőméréssel azonban állandóan észlelhetünk szubfebriszes hőmenetet. Néha hirtelen igen nagy láz támad, ez rendszerint arra vall, hogy a tályog az agyvelőkama- rába vagy a szubdurás űrbe tört be s így egyszerre igen nagy felületen terjed szét.

A helybeli tünetek különböznek a tályog helye szerint s általában olyan módon értelmezhetők, mint ahogy az az agyvelődaganatok helybeli kormeghatározásában történik. A leggyakoribb esetek:

a kisagyvelő tályogja főkép nyakszirti fejfájásban, szédülésben és hányásban nyilvánul. Gyakori a tarkómerevség, a pangásos papilla, a konjugált szemdeviálás, a lassú nisztagmus és néha a kisagyvelői ataxia;

Belorvostan tankönyve. II. 3. kiadás.

27