Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
418 a halántékkarélyban keletkező tályog legfontosabb tünetei: gyakran arcidegbénulás, beszédzavar (ha baloldalt van a folyamat), szemizombénulás, hemiparézis; a nyakszirti karély tályogjára jellemző a látászavar, hemianopia, gyakran pangási papilla. Kórjelzés. Minél kevesebb az általános jelenség és minél határozottabb a helyi tünet: annál inkább lehet megkülönböztetni az agyvelő- tályogot a gennyes meningitisztől; e tekintetben a lumbálpungálás többnyire eldönti a kérdést, mert körülírt agyvelőtályog mellett a kibocsátott cerebrospinás folyadék tiszta, míg a meningitiszben zavaros. Az ilyen esetekben azonban a pungálás néha veszedelmes, csak igen keveset szabad kiengedni a folyadékból. Az otitis media gyermekeken elég gyakran okoz az agyvelő- tályoghoz hasonló tüneteket, de ezek a dobhártya átfúrására többnyire gyorsan eltűnnek. A pachymeningitis ext. s ebből az extradurás tályog fülbaj mellett gyakori, de erre a proc. mastoideus környékének duzzadt volta és fájdalmassága a jellemző tünet. Az otogén szinustrombózis hidegrázással, nagy hőmérséki ingadozással jár, mert a fertőző anyag az egész véráramban elterjed s piémiás folyamatot okoz. Gyógyítás. Az agyvelőtályog elkerülésére az szükséges, hogy minden a fejet ért sérülést gondosan iparkodjunk ellátni. Az agyvelőtályog megfelelő műtétek nélkül csak igen kivételesen gyógyul meg, amikor tehát ezen betegség tünetei elég határozottak és nagy valószínűséggel lokálozhatók: a sebészi kezelést kell foganatosítani. A távolabb helyekről eredő, piémiás folyamattal egybekötött tályogok rendszerint igen rossz természetűek s többszörösek. Az ilyen esetekben, sajnos* hiába kíséreljük meg a szepszis ellen eddig alkalmazott eszközöket. A kisagyvelő betegségei. A kisagy az izomműködés összrendezésének (coordinatio) idegkészüléke. Ép működése őrzi álló, ülő, de még ébren fekvő helyzetben is testünk nyugalmi (statikai) egyensúlyát; mozgás közben pedig az agónizomzat működéséhez, az antagón és szinergiás izomzat szükséges tónusát és működését a kisagy méretezi és irányítja. A kisagyba számos afferens pálya torkollik be, amelyeken át tudomást szerez a törzs, a fej, a végtagok és a szemek minden helyzetéről és állásáról; efferens pályákon át öszeköttetésben van a mozgatórendszer idegközpontjaival, legyenek azok a gerincagyban, nyúlt,
