Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)

Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok

416

át önkívületi állapotban maradhat, amikor székét, vizeletét maga alá ereszti s táplálása igen nehezen eszközölhető. Némely beteget a hányás merít ki, másokon a halál hirtelen következik be. Ha nem vesszük a lueszt az agyvelődaganatok közé, csakis a sebészi eltávolítástól várhatunk kedvező eredményt.

Gyógyítás. Minden agyvelődaganatra gyanús esetben, akár pozitív, akár negatív volt is a Wassermann-kémlés eredménye, kíséreljünk meg intenzív és megismételt kénesőkezelést. Ha ez sikertelen s a daganat helyének meghatározása lehetséges s a daganatot nem tekinthetjük metasztázisnak, az operálási kísérletet nem szabad elkerülnünk. A műtét természetesen sok veszedelemmel jár, nem is sikerül minden esetben a daganatot megtalálni; még olyankor is, amikor a daganat a diagnosztizált hely közelében van, sokszor nem találja azr meg a sebész. E nehézségeket az adott helyzet érthetővé teszi. Legköny- nyebb az eredmény, ha a daganat a nagyagyvelő felületén van s nem kapaszkodott össze az agyvelő állományával, sokkal nehezebb a koponya alapján, bár itt is sokszor sikert arat a modern sebészet.

Egyes orvosok olyan esetben, amikor a daganat nem hozzáférhető, vagy helye meg nem állapítható, a sok fejfájás és a pangási papillából eredő megvakulás ellen a palliativ koponyalékelést ajánlják. Sajnos; hogy ennek ideig-óráig tartó eredményét a mellékkellemetlenségek (pro- labáló agyvelő, folyadékszivárgás és fertőzés) többnyire megrontják.

A belorvosi kezelés csak a tünetekre irányulhat, a fájdalomcsillapítókkal nem szabad takarékoskodni.

Agyvelötályog. Abscessus cerebri.

Gennyedést okozó fertőzés a koponya üregébe vagy külső áthatoló sértéssel kerül, vagy a koponyaüreghez közeleső helyekről egyszerű átterjedés útján, vagy végre a vérkeringés közvetítésével támadhat.

A külső sérülés néha igen jelentéktelennek látszó, a tályog ilyenkor nem mindig a sértett hely közvetetlen szomszédságában keletkezik ; a fertőző anyag a koponyacsontokon át a venae diploicae útján is juthat be a koponyaüregbe.

Az átterjedés leggyakoribb kútforrása a középfül. A középfül gyulladása ilyen esetben lehet hevenyés is (skarlatina), de rendszerint régi folyamat, nem ritkán kolesteatoma, amely időnkint bűzös fülfolyásban nyilvánult s ez a csontok szövetében eves infekció kíséretében lassan befelé terjedve, az agyvelőhártyákat vagy a szinusok egyikét elérte. A dobüregből átterjedő gennyedés többnyire a halánték- lobust támadja meg, a csecsnyúlvány gennyedése ellenben a kisagyvelőt éri elsősorban. Néha nem per contiguitatem támad a fertőzés, hanem a nyirokutak közvetítésével.