Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
414 idegek közül leggyakrabban a hallóidegen ülnek, illetőleg a pórus acus- ticus-ból nőnek ki, acusticus-tumornak, kisagy-hídszöglet-daganatok- nak (tumor ponto-cerebellaris) is nevezik; néha láttak hasonló daganatot a trigeminuson és a vaguson. Az általános, többé-kevésbbé kifejezett daganattüneteken kívül a kezdőtünet a központi nagyothallás vagy süketség, majd szédülés, nisztagmus, arcideggyöngeség vagy bénulás, izgalmi vagy bénulásos tünet a trigeminus területén, ritkábban szemmozgató idegbénulás (abducens) is kimutatható. A nyúltagyat érő nyomás hatására spazmusos bénulás, az ínreflexek egyenlőtlen volta, kóros reflexek, a hasrefiex hiánya, tehát a piramispálya gyengülésének jelenségei fejlődnek ki. Néha ez a daganat kétoldali. A koponya alapján keletkező daganatra gyanús esetben mindig gondosan meg kell vizsgálni a garat- és orrürt, mert az itt előforduló szarkómák gyakran áttörnek ezekbe az üregekbe. A tünetek a koponya alapján haladó idegeknek bénulásában nyilvánulnak, aszerint, amint a daganat ezeket az idegeket környéki lefutásukban éri; az érző idegek e nyomásra fájdalom keltésével reagálnak; ezekhez járulnak az általános daganattünetek és a gerincvelő felé a vezetés akadályozottságá- nak jelenségei. Kórjelzés. Az agyvelődaganatra a tünetek lassú, fokozatos fejlődése jellemző, valamint az, hogy a fokozott kopcnyaüri nyomás általános tüneteihez számos esetben helyi tünetek csatlakoznak; mindazonáltal előfordulnak tünet nélkül támadó daganatok is; ezek többnyire igen lassú növekedésűek. Az általános tünetek félreértésre vezethetnek súlyos klorózisban (amikor pangási papilla is kifejlődhetik), idült vesegyulladásban, ólombénulásban (fejfájás, hányás, pangási papilla, epileptiformás rohamok), néha a meningitisz is támaszthat agyvelődaganathoz hasonló kórképet (1. 393. o. meningitis serosa). Nehezebb a daganat helyének korai meghatározása, mert sokszor nem a daganat direkt nyomása, hanem az általános nyomásfokozás okoz egyik-másik, a daganattól nem ritkán távolabb fekvő idegben vagy agyvelőterületen kiesési jelenséget, ezért az ilyen beteget gondosan kell észlelnünk ismételten, napról-napra, hétről-hétre meg kell vizsgálnunk az idegrendszer tüneteit; főkép a későn támadó helyi jelenségeknek kisebb a helyhatározó értéke és ezért igyekeznünk kell meghatározni a tünetek fellépésének sorrendjén a korai tüneteket, amelyeket első helyen kell értékelnünk. Nagy figyelmet kell fordítanunk ezért a kórelőzményi adatok gondos és ismételt felvételére. A daganat milyen voltának kérdése sem dönthető el egykönnyen. A növekedés gyorsaságából malignus voltára gondolunk; a gliomák közül az oligo- dendroglicmák a blastomákkal szemben lassúbb növekedésűek. Egyéb helyen is kimutathatóságából következtethetünk daganatáttételre az agyban; a vizsgálatunk folyamán különösen figyelünk a test
